Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Németh Ildikó: Dr. Manninger Vilmos és a soproni "tüdővész ellen védekező egyesület", 1917 - Megküzdési stratégiák a tbc ellen a hátországban

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

folytatódott a gondozóhálózat kiépítése - Sopronban is ekkor rendezték be az első tüdőgondozót. Az 1920-as trianoni békekötés után már országosan 73 ilyen intézmény várta a betegeket.10 11 A tüdőgondozó állomások fenntartója azonban legtöbb esetben nem az állam, hanem egy-egy egyesület volt. Már a világháborút megelőző években sorra alakultak a „tüdővész ellen védekező egyesületek” - általában a helyi törvényhatóságok (vármegyék, városok) adta földrajzi keretek között. így például Békés vármegyében már egészen korán, 1094-től működött ilyen egylet, Somogy vármegyében 1908-ban alakult. A Sopron vármegyei és Sopron városi egyesület megalakulásáról a Pesti Hírlap 1912 nyarán tudósított. „Új dispensaire. Sopron vármegye és Sopron szab. kir. város közönségei közösen tüdővész ellen védekező egyesületet alakítottak. Az új egyesület, mely hivatva lesz a tüdővész ellen való védekezést vármegye- és városszerte szervezni, már legközelebb megkezdi a működését. Az alapszabályai most vannak a belügyminiszter jóváhagyása alatt.”11 A cikk szerint az egylet kifejezetten azzal a céllal alakult, hogy a majdan felállítandó gondozóház, azaz dispensaire megszervezését és működtetését magára vállalja. A 19. század második felében és a 20. század elején virágkorukat élő társadalmi egyletek jó része nem csak a szabadidő eltöltésére jött létre, hanem számos olyan, a társadalom számára fontos feladatot is felvállaltak, amelyet az állam vagy a törvényhatóságok nem tudtak akkoriban ellátni: a tűzoltó egyesületektől kezdve az anya- és csecsemővédő egyleteken keresztül a különféle jótékonysági szerveződésekig. „Sopron vármegyének és Sopron sz. kir. városának a tuberkulózis ellen védekező egyesülete” abban különbözött egy átlagos polgári egyesülettől, hogy többségében nem magánszemélyek, hanem jogi személyek szerepeltek a tagok névsorában. Sopron város és Sopron vármegye mint törvényhatóságok mellett számos vármegyei község is részt vett az egyesület megalapításában, és tagdíj fizetésével hozzájárult annak fenntartásához. Az egylet pénztárát - úgyszintén a polgári egyesületi szokástól eltérően - nem az egyesület pénztárnoka és egy kinevezett grémium kezelte, hanem Sopron város központi pénztára. Ebből a pénztárból fizették azután a tüdőgondozó vezetésére öt évre felkért és megválasztott orvos tiszteletdíját. Az egyesület fővédnöke herceg Esterházy Miklós12 főis10 Kapronczay Károly: Népesség - járványok. In: Faragó Tamás-Őri Péter (szerk.): Történeti demográfiai évkönyv, 2001. Budapest, 2001. 423—430. Az újszülöttek kötelező BCG-oltását 1948-ban vezették be, amit fokozatosan kiterjesztettek a felnőtt lakosságra is. A nagy hatású speciális gyógyszerek, az intézményi háttér és a szervezett BCG-oltás eredményeként gyorsan apadt mind a tuberkulózisos halálozások, mind a friss betegek száma. 1980-tól már csak szórvány eseteket regisztráltak, mindazonáltal a tbc a mai napig létező betegség, évente néhány száz esetet regisztrálnak napjainkban is Magyarországon.

11 Pesti Hírlap, XXXIV. évfolyam 160. szám 1912. július 7. 8.

12 Herceg Esterházy Miklós Pál (1869-1920) Sopron vármegye örökös főispánja.