Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében Az alábbi írás egy csaknem kétszáz tételes családi dokumentumegyüttesre támaszkodik, amelyre néhány éve véletlenül bukkantam rá egy szekrényfiók mélyén. Elsősorban levelekről, tábori lapokról van szó, amelyeket egy csukaszürke albumban találtam, illetve egy színes képeslapgyűjteményről, amelyet egy fényképalbum, valamint néhány más dokumentum egészített ki. A mintegy 120 tábori lapot és levelet a Nagy Háború különböző frontjairól írták mundérba öltöztetett fiatalemberek, akik a rokon, illetve ismerős családok ifjai voltak. A címzett „nagyságos Kesztler Aranka úrleány” volt, aki Budapesten, Zuglóban, az akkor VII. kerületi Gyarmat utcában lakott, és aki történetesen a nagyanyám volt. Aranka (többeknek Rica) 1900-ban született, tehát egyidős volt a vérzivataros 20. századdal. A zuglói kamaszlány már a háború elején is kapott lapokat, de a küldemények 15-16 éves korában sokasodtak meg, 17 éves korára pedig a levelező album be is telt. (Szerencsére a képeslap- és fényképgyűjtemény ellátott minket későbbi információkkal is.) A leveles album (és részben a képeslapgyűjtemény) levélváltások nyomán keletkeztt, de nagyanyám (az akkor tizenéves bakfis, a levélírók szemszögéből nézve ifjú hölgy) levelei nem maradtak fenn. A válaszokból azonban elég sok kiderül arról, hogy mi volt a harctérre érkező küldemények témája. Miről írhatott akkor egy középosztálybeli leányka fiatal férfiaknak? Iskoláról, társas eseményekről (,,jour”-okról), kirándulásokról, családi eseményekről, rokoni nyaralásokról, kulturális élményekről és - jórészt az ifjú „hadfiak” kérésére — barátnőiről. Meg hát persze arról, hogy sokat gondol a levélíróra, vigyázzon magára, mikor jön szabadságra stb., és visszatérő, nagyon fontos témát jelentett maga az írásbeli kapcsolattartás ténye: hogy ki mikor írt, miért nem ír gyakrabban, miért késik a válasza stb. A levélírók többnyire huszonéves, polgári hátterű, érettségizett ifjak voltak, sőt egyetemi hallgatók, fiatal diplomások is akadtak köztük. Zömmel műszaki beállítottságúak, de többen a humán kultúrához is közel állnak: olvasnak irodalmat, van zenei alapképzettségük, ismernek idegen nyelveket.
