Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Samu Botond Gergő: A megszállt Lille hétköznapjai az Országos Széchényi Könyvtár világáborús gyűjteményének tükrében

10 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. a megszállók félelmeiről, az egészségügyi állapotokról, a különböző ellenál­lási mozgalmakról vagy épp a német katonák életéről. Segítségükkel olyan részletekre is fény derülhet, amelyek eddig a kutatások hiányos volta vagy egyéb források hiánya miatt kevésbé voltak ismertek. Most pedig essen néhány szó a címben is szereplő egykori első világhábo­rús gyűjteményről. Az Országos Széchényi Könyvtárban - akkor még a Ma­gyar Nemzeti Múzeum égisze alatt - igen korán, a háború kitörését követő hónapokban megfogalmazódott az igény egy világháborús gyűjtemény létre­hozására, dokumentálva a történelmi eseményeket. Az első ezzel kapcsola­tos leveleket 1914. szeptember 2-án iktatták, ezekben többek között Buda­pest polgármesteri hivatalát és a Magyar királyi Állami Nyomdát kérték meg, hogy küldjenek be minden, a mozgósítással és a további hadi eseményekkel kapcsolatos nyomtatványt. A gyűjtés egészen 1922-ig tartott, sőt 1924-ig a duplumok cseréjével tovább gyarapították, így végül egy 185.000 könyvtári egységet számláló kollekció jött létre. A gyűjtés módjai: mint láthattuk, először is felkeresték a hivatalos szer­veket, nyomdákat, valamint a folyamatosan beküldött kötelespéldányokból kiválogatták és átsorolták a gyűjteménybe illő anyagot. Komoly összegeket szántak vásárlásra (amelynek jelentős részét a háború után szándékoztak kifizetni), mindezt megbízott magánszemélyek, valamint könyvkereskedé­sek, antikváriumok útján tették. Emellett számos hirdetés jelent meg kü­lönböző újságokban, amelyekben ajándékozásra szólították fel az olvasókat. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen már 1914-ben 835 ajándék érkezett be. A külföldi anyag beérkezése során meggyűlt a bajuk a cenzúrával, de en­nek végül pozitív hozadéka lett: elérték, hogy a cenzúra által lefoglalt, postán érkezett külföldi hírlapokból válogathassanak. Az utolsó módszer a már em­lített duplumok cseréje volt külföldi, egykor ellenséges országok (Franciaor­szág, Nagy-Britannia) közgyűjteményeivel. Ennek eredményeképpen igen változatos anyag gyűlt össze:- nyomtatványok: könyvek, folyóiratok, brosúrák, röplapok, plakátok, kártyák, térképek, játékok, bélyegek, szükségpénzek, élelmiszerjegyek, űrlapok, címkék, tapéta stb.;- kéziratos anyag: naplók, levelek, kéziratos térképek, tervrajzok;- tárgyi anyag: festmények, faragványok, jelvények, érmek, egyenruha részei, személyes tárgyak (például egy japán tárca az orosz frontról). A gyűjtemény később az 1935-ben létrehozott Plakát- és Kisnyomtatvány­tár része lett, majd dokumentumtípusok szerint szétosztották a többi külön gyűjteményi osztály, illetve a törzsanyag között. A Plakáttárban maradt jelen­tős mennyiségű anyag feltárása napjainkban is tart, amely a szöveges plaká­tokra összpontosít. Ez a legalább 10.000 példányt számláló egység, amelynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom