S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)

Katonafürdők a hátországban

98 FÜRDŐÉLET A HAGY HÁBORÚBAN | IWOIWÜRDŐK A HÁTOR5ZAGBAM

Tátralomnic. Gyógyház. Képeslap

A gyógyfürdőt beutalóval további 2243 tiszt vette igénybe 67 296 alkalommal. 20 240 legénységi állományú katona járó betegként részesült gyógykezelésben több mint 300 ezer fürdőhasználattal. A beutaltak 45%-a gyalogsági és tüzérségi lövedékek miatt elszenvedett sérülések utókövetkezményei, 48,5%-a csont- és az izomrendszer megbetegedései, 6,5%-a egyéb termálkezelést igénylő kóros elváltozások miatt került a fürdőbe. A kezeltek 68%-a arcvonalképes, 24%-a segédszolgálatra alkalmas állapotban hagyta el a gyógyfürdőt, csak 8 százalékuk maradt katonai szolgálatra alkalmatlan. A fürdőigazgatóság a szövetséges német, török és bolgár tisztek részére tíz-tíz helyet tartott fenn, a legénység számára a fürdőhasználat korlátlan volt.

A Vöröskereszt még további két gyógyhelyen biztosított kezelési lehetőségeket: Tátraszéplakon 60 tiszt és 85 katona részére, ahol 1917 októberéig 210 sebesült, közöttük 780 tébécé-s és 64 bazedovkóros fordult meg. Balf 20 tiszt és 150 legénységi állományú befogadására volt képes. A jelzett ideig beutalt 2384 beteg közül 2264 gyógyultan távozott, 120 más intézetbe került, főleg sebészeti beavatkozásra.

A hadsereg herkulesfürdői intézetében termálkezelésre szorulókat gyógyítottak. Az 1916 augusztusában a román betörés miatt evakuálni kellett. Vízakna fürdőn 100 ágyas legénységi fürdőházat rendezett be. 1917 októberéig főleg ízületi és izombántalmakban, isiászban szenvedő 47 tisztet

Tarcsafürdő. Miksa-forrás. Képeslap

V fönkfijpedí szökőkút.

Ránkfüredi szökőkutat ábrázoló lapos ivópohár. Üveg