S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Hadi lábra állt a Magas-Tátra és a Balaton
FÜRDŐÉLET A NAGY HÁBORÚBAN | HADI LÁBRA ÁLLT A MAGA5-TÁTRA É5 A BALATON 147 Luxusszállás a Balatonnál. Képeslap Fürdőzés Fonyódon. Képeslap vendégek egész napon át napfénykúrát vehettek a homokban, és élvezhették a Balaton üde, bársonyos levegőjét. A fürdősátrak közé tetszetős berendezésű kávéház ékelődött, ahol víg élet folyt a késő éjjeli órákig. Nagyvilági táncosok, hivatásos táncosnők lenge ruhában szórakoztatták a közönséget. Siófok a mulatni vágyó nagyvárosi közönség kedvelt nyári szórakozóhelyévé lépett elő, ahol lóverseny, szárazföldi sport és vízi versenyek, színház, zene mellett könnyű volt megfeledkezni a háborúról. Balatonfüred és Siófok példája megmutatta, hogy a Balatonon a szemet-lelket gyönyörködtető természeti szépségek, a gyógyítási lehetőségek mellett nagyvilági szórakozóhelyekre is szükség van. „A ki pedig nagy csendességre vágyik, az keresse fel, teszem azt, a gyönyörű fekvésű, igazán előkelő ízléssel épített, remek Balatonföldvárt”.2 A tátrai szálláshelyek többségét már a tavasz elején lefoglalták, sorra küldtek visszautasító leveleket a kérelmezőknek, és tucatjával utasították el a személyesen jelentkezőket. A nagy látogatottság tőkeerős vállalkozókat beruházásra ösztönzött. Csorbatónál az új kávéház 1915-ben megkezdett munkái befejezés előtt álltak. Újtátrafüreden az Európában egyedül álló modern, 140 szobás tüdőbeteg szanatórium építése ütemesen folyt. 1917-ben a szállásigénylés felül múlt minden képzeletet. A vendégek nem is kérdezték, mibe kerül, kifizettek minden árat. Húszszor annyi luxus szobát is ki tudtak volna adni. A tátraaljai községeket is valósággal megostromolták. Folytatódott az ausztriai vendégjárás, közülük sokan lemaradtak, mert későn kerestek szállást. A fürdőhelyeken égetően fontos kérdéssé vált az élelmezés. 1915 tavaszán általánosan elterjedt a riogatás: nem lesz élelem, csak a koplalók és a fogyókúrázók menjenek fürdőhelyekre! Ennek következményeként a Balaton látogatottsága a várt alatt maradt, bár a fürdőtulajdonosok egybehangzóan vallották: „ha lesz vendég lesz élelmiszer.”3 A bátrak tapasztalhatták: a fürdőhelyeken ugyan érződtek a háborús viszonyok, azonban az élelem ellátással alapvető problémák nem voltak - igaz, a békeévekhez képest kisebb létszámú vendégsereget kellett élelmezni. A Tátrában csaknem valamennyi fürdőtelep az olcsóbb és gazdaságosabb penziórendszert léptette életbe. A háború 2 Magyar Balneológiái Értesítő, 1915. október. 3 uo.