S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Az Alpok kicsiben
140 FÜRDŐÉLET A HAGY HÁBORÚBAN AZ ALPOK KICSIBEN Bobverseny. Képeslap Indulás ródliversenyre. Képeslap A magashegyi harcokhoz hegymászókat és sífutókat képeztek ki. Bázisuk Tátraszéplakon és Zsdjár községben, magaslati kiképzés időszakában a Sziléziai házban és a Zöldtavi Frigyes menedékházban volt. Az éjjel-nappal, ködben és hófúvásban harcszerűen, teljes menetfelszereléssel végzett 3-4 hetes kurzus még az erős, makkegészséges katonák részére is nagy tortúra volt. Előfordult, hogy jeges lábfürdőt vettek: az útközbe eső, teljesen be nem fagyott patakokon „Sítalpat, bakancsot levenni, mezítláb átmenni!” parancsra haladtak át. Legnagyobb nehézséggel az alföldi legények küszködtek, többségük sosem látott sífelszerelést, hegyet sem, legfeljebb dombot, azt is a gazdaságban lévő trágyadomb formájában. A katonák Georg Bilgeri osztrák katonatiszt által kifejlesztett strapabíró sítalpakon gyakoroltak. A civil hegymászó- és sísport jeles alakjainak önzetlen szolgálata döntő szerepet játszott a haderő magashegyi kiképzésében. A Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság tagjai többször működtek közre a sítanfolyamokon történt baleseteknél. A Nagy Háborúban a „lábbadozó tisztek" főleg Tátralomnicra és Újtátrafüredre kerültek. A háború hadművészetéhez a lógás és a szimulálás éppúgy hozzá tartozott, mint katonához a puska. Lógósok, szimulánsok és szélhámosok előszeretettel húzták meg magukat utókezelő gyógyintézetekben a frontszolgálat elől a Tátrában is. Tátralomnic legelőkelőbb szállodájában kialakított tiszti szanatórium élete a boldog békeidők hangulatát idézte. Augusztus 18- án, a király születésnapján nagy ünnepélyt rendeztek: tábori mise, díszebéd, este hangverseny a budapesti opera neves művészeinek fellépésével. A műsort mulatozás követte pirkadatig. A társaságot a művészeknél is jobban szórakoztatta egy csinos, finom modorú, több nyelven beszélő kadét. Betegségéből már felgyógyult, de az üdülő parancsnoka visszatartotta a lányai körül szívesen sündörgő hőst, akinek minden megnyilvánulása lovagias volt, és az arany vitézségi éremmel dekorált uniformis pompásan állt rajta. Harctéri élményeivel lenyűgözte a társaságot. A tisztek felkérésére külön gondoskodott a művészekről. Reggel a pincér soha nem látott összegű számlával jelentkezett, de a kadétnak hűlt helyét találták. Bottal üthették a nyomát, árkon-bokron túl volt: az első hajnali vonattal elutazott. Kiderült, hogy a „kadét úr” egy rendkívül ügyes borbélylegény, aki búcsúfelléptével alaposan „megborotválta” a hiszékeny tiszteket.
