Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
DOHÁNYGYÁRAK 31 1887-ben, a Pénzügyminisztérium 28 000 forintos hozzájárulásával lebontották a gyár udvarában lévő roskatag földszintes épületeket, helyükre szintén földszintes, de teljesen új helyiségeket emeltek. 1896-ban, a kerület már akkor is sűrű beépítettsége miatt a gyár akkori vezetője, Tillmann Lajos (1842—19Г7) királyi tanácsos felvetette, hogy az üzemet telepítsék ki a pesti belvárosból, a Hungária (kör)úton túlra. Ezt a javaslatot anyagi okok miatt sem akkor, sem később nem tudta az állam megvalósítani. 1927-ben az üzem dobozgyárrá alakult, innentől itt készültek a szivarok 25, 50, és roo darabos kis cédrusfa-ládái. A Pénzügyi Közlöny szerint a gyár működését Г934. október 22-vel szüntették be. Temesvár 1846—2003 — ma: SpIáiul Nicolae Titulescu, Timi§oara, Románia A gyárat 1846-ban, még az állami monopólium magyarországi bevezetése előtt öt évvel alapította az osztrák dohányjövedék. Az üzem céljaira kiszemelt, kisebb és nagyobb józsefvárosi gabona-hombár átalakítási és bővítési munkálatai Г847 végére fejeződtek be, így a tényleges gyártás csak 1848 elején kezdődhetett meg. A gyárépítés eleinte hiábavalónak bizonyult, mert az üzem nem tudta felvenni a versenyt a környékbeli magángyárakkal. Ráadásul az osztrák jövedék termékei iránt alig mutatkozott kereslet, így rövidesen felfüggesztették a termelést. Az épületet az i848-r849-es forradalom és szabadságharc után a katonaság rövid ideig kórházként használta. 1850 első felében indult újra az üzem, közel háromszáz munkással. 1880-ban a termelés fokozása érdekében a magyar állam nagy bővítésbe kezdett. Az egész gyártelep megnagyobbítását tervezték. E célból, a két szomszédos telek megvásárlására elkülönítettek a költségvetésből 45 000, hat dohányraktár építésére és esetleges további telekvásárlásra még 72 000 Forintot. Az Állami Költségvetés tervezete szerint ekkor a gyár „feladata 31 különféle pipadohány-nem, iy szivar- és szivarkafaj kiállítása; nevezetesen ott gyártatik fel a török dohánynak nagyobb része, minthogy az ottani égalj ezen gyártásnak leginkább kedvez. A pipadohánygyártás 20 000 métermázsára rúg, míg a szivar- és szivarkagyártás közel 60 000 000 darabot megközelít.” Ez a hatalmas mennyiség szükségessé tette, hogy már az eredetileg raktározási célokra kialakított tereket is a gyártási egységek vették birtokba. Ettől viszont a raktárkapacitás annyira lecsökkent, hogy az értékes külföldi nyersanyagokat csak célszerűtlenül összezsúfolva tudták elhelyezni, a belföldieket viszont még úgy sem. Ezek a gyárudvaron, a szabad ég alatt voltak kazlakba feltornyozva. Ez a megoldás nemcsak tűzveszélyes volt, de az időjárás viszontagságai nagyban veszélyeztették a dohány minőségét is. Ugyan a gyár termékeit kiválónak tartották, azért néha adódtak kisebb problémák, amelyek a minőséget megkérdőjelezték. A Békésmegyei Közlöny 1882. november 19-i cikke szerint különös dolog esett meg: „Ismét szivarrobbanás. Gomboson esett meg a következő eset: A napokban néhány úr ült az ottani csárdában s egyikük brittanika-szivarra gyújtott, melyet a korcsmárostól vett. Pár perez múlva pörzs-szagot éreztek s körülnéztek, vájjon nem ég-e valamelyiküknek a ruhája. E felől megnyugvást szerezvén, a brittanikát szívó úr tréfára akarta fordítani a dolgot s azt mondván, hogy valószínűleg dinamit van a szivarjában, azt egy társának orra alá nyújtotta. Ez azonban elugrott s szerencséjére, mert ebben a pillanatban a szivar nagy detonáczió mellett foszlányokra szakadt. így állván a dolgok, jó lesz a brittanika-szívás élvezetéről végkép lemondani.” Az ügy kivizsgálása és a gyár hírnevének megvédése érdekében „a pénzügyminiszter elrendelte, hogy a temesvári gyárban lévő ama 33 000 darab britanika, melyből a felrobbant szivar származott, egy bizottság rendelkezésére bocsáttassék, mely felbontás, vagy tetszés szerinti felvagdalás után a vizsgálat eredményét jegyzőkönyvileg konstatálja.” Yé^iA 70 090 darab ilyen szivart találtak készleten, melyek közül találomra kiválasztott kétezer darabot szétbontottak, de egyben sem találtak idegen anyagot, vagy robbanószert. Ezeket - újrasodorva — kétkrajcáros szivarként hozták ismét forgalomba. A századfordulóra a gyár alkalmazottainak száma elérte a kétezret. Ebben az időben már évente kétszázmillió cigaretta készült itt. 1905-ben problémaként jelentkezett a külföldi cigaretták egyre nagyobb mértékű hazai fogyasztása. A pénzügyminiszter ezért felkérte a temesvári gyárigazgatót, Schedwitz Gyulát az egyiptomi cigaretták gyártási módjá-
