Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Mindennapi mérgeinket add meg nekünk ma
18 Mindennapi mérgeinket add meg nekünk ma Jean Nicot és a dohány francia bélyegen, 1961 melynek következtében könnyen és gyorsan erős függőség alakul ki. Egyes tanulmányok szerint addiktív hatása erősebb, mint a kokainé és a heroiné. A nyers nikotin halálos idegméreg, mely szinte azonnali fulladáshoz vezet. Halálos adagja: 0,9 mg/kg, azaz egy 70 kg-os ember esetén 63 mg, ami öt doboz cigarettában megtalálható. A szándékos öngyilkosságoktól és a véletlen balesetektől eltekintve közvetlen halált mégis ritkán okoz, egyrészt mert a dohánytermékekben található nikotin egy része elég, mielőtt a szervezetbe kerülne, másrészt, mert a rendszeres fogyasztók már hozzászoktak, szervezetük idővel egyre erősebb nikotin-toleranciával rendelkezik. A nikotin a májban mérgező tulajdonságát elveszíti, legtöbbször anélkül, hogy a máj károsodna. A nikotinnal szembeni egyéni érzékenység nagyon változatos, ez és talán a fentiek együttesen adhatnak magyarázatot arra, hogy bizonyos emberek több évtizedes dohányzásuk ellenére mégis kiugróan magas életkort érhetnek el. A méreg felszívódása a bevitel módjától függ: a dohány rágása (bagózás) és a dohánypor felszippantása (tubákolás) esetén ugyan nagy mennyiség, de lassan szívódik fel a szájból és az orr-garatüregből, a gyomorból viszont csak kevés. A füst pöfékelésével (pipázás, szivarozás) csak a nikotin kis része, inhalálással (letüdőzéssel) azonban csaknem az összes bevitt mennyiség gyorsan felszívódik. Utóbbi esetben a belélegzett nikotin felszívódása a tüdő léghólyagocskáinak falán keresztül történik, és a nikotint a tüdővénák közvetlenül a szívhez szállítják, nem jut el előtte a méregtelenítő májba. A nikotin a szervezetbe jutva aktiválja a nikotinos acetilkolin receptorral rendelkező sejteket, az így felszabaduló adrenalin pedig növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és a vér glükóz-szintjét, illetve szapora légzést okoz. A vegetatív idegsejteket előbb izgatja, majd bénítja. A gyomorban és a bélrendszerben a perisztaltika fokozódását váltja ki, terhes nőknél a méhben görcsös összehúzódásokat provokál. A szájüregben megindítja a nyálelválasztást, ez okozza, hogy egyes dohányosok sűrűn köpködnek. Hogy mégis dohányoznak az emberek, sőt ebben még örömüket is lelik, arra magyarázatot adhat, hogy a nikotin összehúzza az ereket, szaporább szívverést okoz; így - a vérnyomás enyhe emelésével valamint a hasi vérerek szűkítésével az agy vérellátását növelve - a szellemi munkát segítheti. Az emésztőmirigyek és a belek működését serkentve elősegíti az emésztést; a mellékvesére gyakorolt hatásával fokozza a vércukor mennyiségét, ezáltal csökkentheti az éhségérzést, ezzel megakadályozhatja a testsúlygyarapodást. Az agyban a dopamin („boldogsághormon”) szintjének emelkedésével eufóriát, nagyfokú elégedettség-érzést okoz. Az amerikai indián őslakosság rituális szertartások során használta a dohányt, vallási célból, gondolván, hogy az ember gondolatait és imáit a kifújt dohányfüst az egekbe emeli; és már ők is alkalmazták gyógyító célból: mint fájdalomcsillapítót (fül- és fogfájásra), sebek kezelésére és gyógynövénykeverékben megfázás, asztma és tuberkulózis gyógyítására. Amint a növény eljutott Európába, az itteni orvosok is rögtön gyógyszerként kezdték használni a legkülönbözőbb bajok: szembetegségek, fogfájás, fejfájás, szellemi gyengeség, sőt fertőző betegségek ellen is. A dohány még a 19. században is része volt a gyógyszertárak kínálatának. Carl Wernicke (1848-1905) német orvosprofesszor kolerajárvány idején észlelte, hogy a dohánygyári munkásokat szinte elkerülte a betegség, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a dohány jótékony hatású a bacilusok megölésére. 1798-ban Veszelszki Antal (k. 1730—1798), magyar orvos és botanikus a következőket vallotta a dohányról: „Külsőképpen ezer meg ezer módon élnek vele. Rühet, koszt, büdös férgeket űz a dohány főtt leve, ha avval mossák. Dagadásokat oszlatnak a rájok rakott dohánylevelek. Fekélyes sebeket tisztítanak, gyógyítanak, kentse-fentsét csinálnak belőle. Egyszóval ki a dohányfüstnek, porának hasznát nem érezte, nem lehet az járatos a természet tudományában és enélkül a legvénebb ember is a világnak nem próbált lakása, hanem tsak gyermek.” A számtalan valós és bebeszélt gyógyászati siker mellett már a 17. században felismerték a nikotin mérgező tulajdonságát és káros hatásait is. I. Jakab angol király (1566-1625) A dohányzás ellenében című rendeletével indult az első dohányzásellenes kampány az 1600-as évek elején, Vili. Orbán pápa (1568-1644) pedig 1624-ben egyenesen kiátkozta a templomokból a dohányzókat. Az Oszmán Birodalomban és Angliában néha akár halálbüntetéssel is sújtották a dohányosokat. Az első ilyen célú magyar rendelkezések a 17. századi Erdélyben csak pénzbüntetéseket róttak ki. Napja
