Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Kihúzzuk a gyufát!
Kihúzzuk a gyufát! 167 hogy a kén dörzsölés hatására meg fog gyulladni. Irinyi ötlete és újítása az volt, hogy kén helyett foszfort használt, és a kálium-klorátot ólom-peroxiddal cserélte fel. A foszfort meleg vízben oldotta fel, majd a kicsapódott foszforszemcséket ólom-szulfiddal és gumiarábikummal elegyítette. A fenyőfa gyufaszálak fejét a képlékeny masszába mártogatta, majd hagyta keményre száradni. Irinyi a találmányát megmutatta Römer István (1788— 1842) gyógyszerésznek, aki az általános és speciális kémia egyik magyarországi úttörőjének számított. О azonnal felismerte az Irinyi újításában rejlő lehetőségeket. Az akkoriban használatos mártógyufák robbanásveszélyessége miatt Rómer is megpróbálkozott új gyufarecept kidolgozásával: ez 250 súlyrész kálium-klorátból, 328 súlyrész kénporból, 47-47 rész hegedűgyantából, gumiarábikumból és higanyszulfidból, valamint 31 rész tragantmézgából állt. Az így képezett gyújtó keverékkel átitatott, majd megszárított gyufapálcikákat kénsavba mártással lehetett meggyújtani, a láng a keletkezett klór-dioxidtól lobbant fel. Rómer tökéletesítette a mártógyufa meggyújtási eljárását is, ötletes megoldásával — melynek lényege az volt, hogy a kénsavat azbeszttel itatta fel, amit csiszolt üvegdugós palackba helyezett - elérte, hogy az egyes gyufafejekre épp csak annyi kénsav tapadt, amennyi a gyújtáshoz szükséges volt, illetve a kénsav nem ömölhetett ki, így nem okozott kárt vagy sérülést a használójának. Rómer dörzsgyufa gyártásával, majd kálium-klorátos foszforos gyújtóval is megpróbálkozott, de mindkét fajtánál problémát jelentett az öngyulladás veszélye, illetve a gyújtásukat kísérő, robbanásszerű hangjelenség. Tűzveszélyességük miatt 1835-ben be is tiltották ezeket a gyufákat, ezért Rómernek kifejezetten jól jött, hogy megismerhette Irinyi receptjét, amelyet nyomban meg is vásárolt, majd még ezt is tovább fejlesztette. A kálium-klorátot kihagyta a receptúrából és ólom-nitráttal, majd míniummal helyettesítette azt. Foszforos gyújtó keverékek készítésére elsőként ő kapott öt évre szóló szabadalmat Ausztria és Magyarország területén, 1834. január 4-i dátummal. Két évvel később hasonló szabadalmat kapott ugyanezen találmányának tökéletesítésére, ekkor a gyufakészítéshez használt kálium-klorátot „peroxidmentessé”, azaz klórdioxid-mentessé tette. A legtöbb forrásban Romért úgy említik, mint aki fillérekért megvette Irinyi találmányát, amiből rövid időn belül meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg. Ez a „vád” ebben a formában nem teljesen igaz. Irinyi találmányát csak 1836. december 18-án jegyezték be, eszerint Rómer a foszforos gyújtók készítése terén csaknem három évvel előzte meg őt. Arra vonatkozóan, hogy mennyit fizetett Rómer István Irinyi szabadalmáért, nem ismerünk biztos adatokat: több forrás 60 forintot ír, egy másik 80 forintról tud, de Irinyi egyik műegyetemi hallgatótársa a visszaemlékezéseiben 7000 forintot említ. Valószínű, hogy az eltérő összegek ellenére korántsem volt csekély a találmányáért kapott honorárium,
