Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Európai átitatódik dohányfüsttel
14 Európa átitatódik dohányfüsttel Rövidesen alig volt ember Angliában, aki ne pipázott volna, és tették ezt annak ellenére, hogy a dohány súly szerinti ára az ezüstével volt azonos. Erzsébetet I. Jakab (1566-1625) követte a trónon, akinek a dohányzással szembeni ellenszenve idővel szinte gyűlöletté fajult. Egy röpiratban felszólította a lakosságot, hogy hagyjon fel szégyenletes cselekedetével, mert „a pipa a pokol kéménye, s aki dohányzik, elkárhozik ”, de az emberek már a király (és a mennybéli) haragjának ellenére is kitartottak új szenvedélyük mellett. Újabb ötletét - a dohány árának emelésére tett javaslatát - a parlament nem hagyta jóvá. Jakab nyomására már orvosok és tudósok is ítélkezni kezdtek a dohányzás felett - természetesen eredménytelenül. Az egész törekvést felülírta az 1614-es pestisjárvány, amikor észrevették, hogy a dohányosok kevésbé kapják el a betegséget. így magától értődött, hogy minden, az egészségéért aggódó ember azonnal pipára gyújtott. Ez idő alatt Sir Raleigh-t néhány sikertelen, sőt balul elsült felfedezőútja miatt többször is börtönbe zárták, végül egy koncepciós perben elítélték, és I. Jakab 1618-ban a Westminster téren lefejeztette. Az utókor azonban megőrizte emlékét: a dohányhoz való kötődése miatt az amerikai Brown & Williamson cég 1928- ban cigarettamárkát nevezett el róla. 1627-ben a lombardiai Mantova hercegének, I. Károlynak (1580-1637) jutott eszébe először, hogy egyedáruságot vezessen be a dohányra, azaz a kereskedés jogát egyetlen embernek adta el, természetesen tetemes összegért. Ez volt a dohány monopolizálásának kezdete, melynek hamar híre ment az egész világon, és nem meglepően követendő példa lett az államfők számára. Kimeríthetetlen pénzforrást jelentett, így rögtön megváltozott a korábbi dohányzásellenes hozzáállás. Angliában Jakabot fia, I. Károly (1600—1649) követte a trónon, aki apjához hasonlóan a legkevésbé sem volt a füst barátja, de rögvest barátságosabb lett, amint királyi monopóliumot vezetett be a dohányra (és a borsra). A kereskedők által megfizetett hatalmas vámok ugyanis segítettek fenntartani kiugróan fényes udvartartását. Egy 1643-as rendelet rögzítette, hogy ez a magas vám csak az importárura vonatkozik, a hazai és gyarmati dohány után csupán szerényebb adót kell fizetni. 1620-tól kezdett nagyobb mértékben terjedni a dohányzás a mai Francia-, és Németország, illetve Svájc és Ausztria területén. A harmincéves háború (1618—1648) során a katonák szinte kivétel nélkül és folyamatosan pipáztak, amit a civil lakosság borzongással vegyes kíváncsisággal nézett. Titkon természetesen égtek a vágytól, hogy mihamarabb maguk is kipróbálhassák ezt a különös, új szokást. Ez a kíváncsiság pedig azt eredményezte, hogy rövidesen már tíz napszámosból kilenc pipázott, és a fiatalok közül is egyre többen gyújtottak rá. Angol és velencei hajók juttatták el a dohányt északi irányból Oroszországba, délről pedig Konstantinápolyba. Itt először az oszmán szultán udvara szokott rá, majd III. Murad (1546-1595) 1580 körül gazdag ajándékot küldött Báthory István erdélyi fejedelemnek (1533—1586), amely többek közt pipát és dohányleveleket is tartalmazott. Ezzel párhuzamosan Lengyelország követe is hozott magával magokat, melyeket a botanikával szívesen foglalkozó Jagelló Anna királyné (1523-1596) el is ültetett, majd a külföldről érkezett ritka növényeket büszkén mutogatta vendégeinek. A Kárpát-medencében először a 16. században, Erdélyben kezdődött el e nemes növénynek a termesztése. A dohányzás szélesebb körű elterjedésével új termesztési körzetek jelentek meg, és hamarosan szinte az egész akkori Magyarország területén ott voltak a dohánykertészek és ültetvényeik. Johannes Neander - Tabacologia, 1626 TahaCOLOGiA* 7 ^HafailaJűm 'VetiJpecies;praestmtior herba.jUe nusquam иг terris ; bine Panacem vocor, _ . i- ____ J.timia-
