Saly Noémi: Az Ínyesmester. Magyar Elek emlékezete. Időszaki kiállítás 2017. december 8 - 2018. április 1. (Budapest, 2018)

„Édesanyja az egykori falusi gazdaasszony és kitűnő házi­asszony Pesten, a belvárosi Újvilág utcában is megtartotta a vidéki háztartási szokások nagy részét, a kenyérsütéstől az őszi beszerzéseken át a házi eltevésig. Magyar Elek egyik legszebb, emlékező írásában örökíti meg, hogy milyen volt a hagyományként őrzött káposztataposás a múlt század utolsó éveiben a pesti belvárosban. Lakásukba évről-évre megérkez­tek - Somogyországból és Zalából, vagy ahogy ő többször írja Szálából, az odavaló rokonság közvetítette beszerzésekből - az adott évszak alapanyagai: dió, mák, egyebek a jeles ünnepek sütés-főzéséhez, az újévi malac, illetve a disznótoros és más finomságok. A többi télire valót a Fővám téren kezdődő és a Petőfi térig végighúzódó pesti Széna piacon vásárolták meg (...). Két nőtestvére volt, de ő tanúsított különös érdeklődést, ő »katuskáskodott« a konyhában már gyerekkorában, ellesvén közben a különböző konyhai fortélyokat. Mint író, újságíró tovább gyarapította tudását, a régi ételek mellé újabbakat felfe­dezve, kis budai vendéglőkben és előkelő éttermekben, tovább­fejlesztve a vidéki háztartást a városi rafinált polgári konyháig. (...) ő maga napilapszerkesztőként, tehát élete java részé­ben csak vasárnap ehetett kedve és ízlése szerint frissen készült ebédet. A Magyarország lapzártája ugyanis kora délután volt, utána indult haza a Rákóczi-úti szerkesztőségből budai laká­sára. Bőven osztotta a dicséreteit vendégségben arra, ami ízlett neki. Néhány új „házi” receptet, édességet, otthoni kipróbálás után közölt is és néha készítőjéről keresztelte el. Élete folyamán mindent a család konyhájában próbáltak ki. (Külső szakember segítségét soha nem vette igénybe.)” Magyar Pál írása édesapjáról a könyv 2000-ben megjelent kiadásához

Next

/
Oldalképek
Tartalom