Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

Főleg az antibébi pirulákra. Kint hiány volt mindenből. Az IBUSZ Természetjáró Egyesület első erdélyi útját '78 környékén csináltuk. Volt egy túratársunk, aki 10 db kaszakövet vitt magával, és pillanatok alatt eladta a kolozsvári piacon. Amikor Kubában voltam, egyszerűen le lehetett kényé - rezni valakit egy doboz gyufával vagy egy Amo szappannal. Gyufát csak jegyre adtak, szappan szinte egyáltalán nem volt. Moszkvába kimentünk, vittünk magunkkal 10 csomag rágógumit. Úton-útfélen kérdezgettek: „csúving gám, csúving gám", és eladtál egy csomag rágót, mondjuk 2 rubelért, közben egy üveg vodka 1,60 volt. Egyébként Amo szappant Romániába is vittünk. Ott sem volt szappan.

A csehek akkor is sokkal magasabb színvonalon voltak, minta többi tag. Igazából, ha Csehországba mentünk, akkor oda nem vittünk, onnan hoztunk. Cipő, túracipő, túrabakancs. Eszméletlenül jó túrabakancsuk volt, és fillérekért. Akkor nálunk még nem volt Camembert, és a cseheknél már volt ilyen camembert-szerű sajt. Azt imádták az utasok. Meg a cseh ropi. Az sokkal jobb minőségű volt, mint a magyar. Egyszerűen mindenütt meg kellett állni valahol, ahol „obuvit" lehetett nézni. Az obuvi, a cipő, varázsszó volt. A lengyelek a szocializmusban a legnagyobb csencselő nép volt. A lengyeleknél nagyon jó volt a textília. Lepedők, párnahuzatok, törülközők. Néhány édesség. Az NDK-ból pedig iparcikket kellett hozni, meg bőröndöt. Nagyon olcsók és nagyon jók voltak. De a hajszárítótól kezdve a kenyérsütőn keresztül, az NDK-пак nagyon jó, megbízható iparcikkei voltak.

A Szovjetunióból is iparcikket kellett hozni. A sláger, az a búvárszivattyú, porszívó volt. Mindenkinek volt valami nyaralója, víkendháza, ahol kút volt. Nagy-nagy árucsere-kereskedelem folyt azért mindenhol. Isztambulba egy kicsit később, a '90-es években Kelet-Magyarországról voltak olyan autóbuszos utak, ahol talán 10 ember kibérelt egy teljes autóbuszt, és hazajöttek egy teli autóbusznyi áruval. A nagy cikk, az nem a bőrkabát volt, abból nem lehetett egyszerre sokat hozni. A nagy üzlet a férfi fehérnemű volt. Atlétatrikó, alsónadrág, rövid ujjú ing, hosszú ujjú ing, női fehérnemű, tanga. Át kellett menni 3 határon, és mindenhol megvolt a tarifa. Amikor Isztambulban bepakolták az árut, akkor külön csomagokba szétpakolták, amit le kellett adni a bolgár határon a bolgár határőrnek, a román határőrnek és a magyar határőrnek. Az egész határszakasz török fehérneműben járt.

85