Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

4000 fölött volt a budapesti kongresszuson az „aktív" résztvevők, delegátusok létszáma. A megoldást a Hungexpo vásárváros jelentette, a plenáris ülések а Ц a szekciók az F, az étkezések és a trade show az A pavilonban volt. Az étkeztetést a Honvédség segítségével sikerült megoldani A városon belüli mozgatást 70 autóbusz bonyolította, a zökkenőmentes transzferekhez át kellett állítani a közlekedési lámpákat is.- Az IBUSZ-пак volt saját szállodája?- Az IBUSZ-пак egy szállodája volt, a Dayka Gábor utcában, és két szállodában volt résztulajdonos, a Hungáriában és az Erzsébetben. Ezekben 50 %-os tulajdona volt. Természetesen ez messze nem volt elégséges árualap, a többi kapacitást a szállodavállalatokkal kötött éves szerződések keretében biztosítottuk a beutazó forgalom számára.

1991-ben, a rendszerváltással tulajdonképpen a külföldi IBUSZ irodáknak a megélhetése egyre nehezebb lett, és akkor a vezetés úgy döntött, hogy még egy kísérletet tesz Németországgal, hogy legalább a veszteséget csökkenteni lehessen. Erre kaptam megbízást, mintegy válságmenedzserként. New Yorkból Frankfurtba költöztem, ahol a német vállalat központja volt. Akkor hat irodája volt Németországban az IBUSZ-пак, a központ Frankfurtban volt. Frankfurton kívül Köln, Hamburg, Berlin, München, Stuttgart. Először karcsúsítottunk, bezártunk 3 irodát, Stuttgartot, Hamburgot és Münchent. Megmaradt Berlin, Köln és Frankfurt. Azután a következő lépésben megszűnt Frankfurt, a központ átköltözött Kölnbe. Végül felszámolásra került a német vállalat, de azt már nem én szüntettem meg. Két nagy probléma volt. Egyrészt a német tour-operátoroknak már egyre kevésbé volt ránk szükségük, közvetlenül dolgoztak a magyar szolgáltatókkal, elsősorban a szállodákkal. A vízum megszűnésével egy bizonyos kényszerpálya is megszűnt. Félreértés ne essék, nyilván örülök, hogy nincs vízum, annál nagyobb lett a német forgalom, a német beutazás csúcsra járt a '90-es évek vége felé. Kétségtelen viszont, hogy az a kényszerpálya, ami az utast behozta az IBUSZ irodába a vízum intézése végett, és lehetőséget adott, hogy szállást, repülőt, stb. ajánljunk neki, megszűnt. Az IBUSZ teljes külföldi hálózata a németországihoz hasonló helyzetbe került, és néhány éven belül felszámolták. Én 1994-ben közös megegyezéssel, barátsággal távoztam az IBUSZ-tól, amelynek 18 évig voltam az alkalmazottja.

81