Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Ezek már alkalmasak voltak az amerikaiak fogadására, és innen mentek Bugacra, a Hortobágyra, a Dunakanyarba, a Balatonra. Magyarország az amerikai csoportoknak vagy általában a turistáknak abszolút biztonságos volt. Ezzel soha nem volt probléma. 1981 végéig voltam New Yorkban, amikor is nyugdíjba ment az IBUSZ kereskedelmi igazgatóhelyettese, és engem hazahívtak erre az állásra. Az IBUSZ egy nagyon jól szervezett vállalat volt. A cég felépítése szerint volt a vezérigazgató és volt két helyettes, a kereskedelmi és a gazdasági. A gazdasági felügyelte az egész gazdálkodást könyvelést nyilvántartást, a teljes kereskedelmi munka viszont hozzám tartozott öt főosztállyal. Vidéken és Budapesten összesen mintegy 100 irodából állt a hálózat, valamennyi megyében, nagyobb városban volt IBUSZ iroda, lefedve az egész ország területét. A szocialista országokkal éves szerződéseket kötöttünk, amelyek szabályozták a kétoldalú forgalmat, turistacserét. Felosztottuk a három vezető között, hogy ki melyik relációért felelős. Nekem jutott a Szovjetunió, Románia és Bulgária. Ezek közül Románia és Bulgária a minőségi kifogásoktól eltekintve problémamentes volt, mert ott kiutaztatok voltunk, mi vittük az üzletet. A Szovjetunióval a kétoldalú forgalom másképp nézett ki. Ők sokkal több csoportot hoztak, mint mi vittünk. A szovjet forgalom nagyon értékes volt olyan szempontból, hogy körutazásokat szerveztek, mindig teljes létszámmal érkeztek, és a vidéki szállodákat egész évben meg lehetett velük tölteni. A minőségi követelmények nem voltak azonosak az amerikaiakkal, hogy finoman fogalmazzak, de az otthonihoz képest még mindig elég jónak tűnt, főleg az éttermi ellátás. A tárgyalások során visszatérő problémát jelentett, hogy mi nem tudtunk elég csoportot indítani, az ország is kisebb, és akkor már a magyar turisták kereskedelmi alapon több úti cél közül választhattak. A másik visszatérő téma a veterán találkozók szervezése volt. Mi nem tudtunk elég veteránt biztosítani itt, és elég érdeklődő turistát ott. A legnépszerűbb külföldi célország az olasz volt, városnéző és üdülőcsoportok indultak Olaszországba, de Spanyolországba, Jugoszláviába is. Ausztria népszerű utazási cél volt, elsősorban Bécsbe mentek az emberek bevásárolni. A nyolcvanas években már gazdag kínálata volt az IBUSZ-пак, Németország, Franciaország, Párizs, London, városlátogatások, körutazások, sőt megjelentek tengerentúli utak is. 79
