Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)
Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról
Walkó Miklós, szálloda- és turisztikai szakértő, az IBUSZ volt kereskedelmi igazgatóhelyettese A Duna Intercontinental igazgatóhelyettese voltam, amikor 1975-ben megkeresett az IBUSZ, hogy a skandináv képviseletre keresnek igazgatót. A skandináv képviselet akkori vezetője, Felsen Tamás már hatodik évét töltötte ott, és családi okokból haza akart térni. Feleségemmel terveztük, hogy néhány évet szeretnénk külföldön dolgozni, így szívesen igent mondtam. Stockholmban a feladat az volt, hogy az információs irodát kereskedelmi joggal rendelkező svéd utazási irodává alakítsuk, és a többi északi országból, főként Finnországból érkezők számát növeljük. Az alapítás bécsi közreműködéssel meg is valósult, és 1977-től mint egy bejegyzett svéd kft. működött. Az IBUSZ Wien bevonásával az osztrák cég adózatlan nyereségéből lehetett fedezni az első évek veszteségét. Amikor 1978-ban Cyrus Vance külügyminiszter visszahozta Budapestre a magyar koronát, az IBUSZ úgy gondolta, hogy itt a lehetőség, hogy nyissunk egy irodát Amerikában. Hazahívtak Stockholmból, és megkérdezték, hogy vállalnám-e, miután az Intercontinentalban korábban már szereztem amerikai tapasztalatokat, valamelyes helyismeretem is volt, és felsőfokú angol nyelvtudásom. Természetesen örömmel vállaltam a kihívást. Néhány héten belül átadtam az irodát, és Stockholm után New York-ba költöztünk. Manhattan központjában, az elegáns Rockefeller Center-ben megnyitottuk az IBUSZ első tengerentúli képviseletét. Abban az épületben volt a MALÉV iroda is, célszerűnek látszott, hogy egy helyen legyünk. A feladat itt az volt, hogy az amerikai utazási irodák forgalmát az IBUSZ csatornáiba tereljük, illetőleg, hogy minél több tour-operátor magyar programot szervezzen. Ez volt a csoportos rész. Az egyéni utazás szervezése nagyon nehéz volt, mert akkor még nem is lehetett közvetlenül Budapestre telefonálni, csak a kezelőn keresztül. Az utazási irodák nem szerettek bajlódni egy magyarországi hívással, inkább lebeszélték az egyéni utast, hogy Magyarországra jöjjön, menjen inkább Ausztriába, Svájcba, mert nálunk nagyon komplikált volt foglalni. Megoldásnak kitaláltuk, hogy alapítunk egy „booking centert", foglalási központot. Ez azt jelentette, hogy az amerikai utazási irodák nálunk tudták lefoglalni az egyéni utas szállodáját és egyéb szolgáltatásokat, nálunk fizették ki, és mi továbbítottuk a megrendelést. Az így befolyt pénzt egy külön számlán tartottuk, ahhoz a számlához a képviselet nem is fért hozzá. Egy másik bankban volt, mint az irodafenntartás költségeire utalt összegek, és ezt a számlát időről időre leürítette Budapest. 77
