Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

Az autóbérlés nagyon komoly üzletág volt. Az IBUSZ volt tulajdonképpen a magyarországi AVIS, tehát a világ nagy autóbérlő multicégei közül az egyiknek a franchise tulajdonosa. Hogy mikortól, azt nem tudom, én '74-ben léptem be az IBUSZ-hoz. Akkor már az AVIS autóbérlő szolgálat működött, és az 1990-es évekbeli privatizációig megvolt. Tehát tulajdonképpen az AVIS továbbra is működött, csak magából az IBUSZ Rt-ből kikerült és egy önálló céggé vált, valamikor a kilencvenes években. A mai napig megvan. Az AVIS-пак a csúcsidőszakban, tehát a nyolcvanas években, amikor az IBUSZ-on belül a legnagyobb volt, akkor olyan 200 körüli kocsija volt nagyjából. Klasszikusan úgy volt, hogy Budapesten a reptéren voltak az autók, és a volt Martinéin, most Szervita téri parkolóházban, amit most bontottak le. Abban a parkolóházban álltak kocsik, és lent a földszinten volt egy iroda. A bérlők 99 %-ban külföldiek voltak. Ez úgy működött, hogy az AVIS nemzetközi hálózaton érkezett be hozzájuk a legtöbb megrendelés, akkor még telexen, később faxon. Visszaigazolták, és akkor a reptérre kiküldtek vagy kiállítottak akkorra és annyi autót, amennyit az érkező utas rendelt. A reptéren vették át általában. Az autópark nyugati volt, tulajdonképpen a legkisebb méret, az az automata Suzuki Swift volt és a legnagyobb méret, az meg a 850-es Volvo és volt egy még nagyobb, 940-es Volvo. Ezek voltak a legnagyobb méretűek. A kettő között Toyota volt sok, a keletiek közül a kocka Lada, volt benne 1500-ös Lada.

Tulajdonképpen az IBUSZ annak idején úgy működött, mint egy nemzeti, turisztikai nagyhatalom, és egyúttal fölvállalt mindent. Meghívta, elintézte, hogy az amerikai, angol, svéd, finn, holland, német, osztrák francia, spanyol nemzeti utazási irodai szövetségek Magyarországra jöjjenek, és ezt az IBUSZ bonyolította. A nagy az ASTA (American Society of Travel Agents, amerikai utazási szövetség - szerk.j volt '88-ban. Ott 4000 fölötti volt a delegátusi szám, plusz 2000 kísérő, feleségek stb. 7000 ember regisztrált. Ez már olyan feladat volt, ami meghaladta az IBUSZ kapacitásait is, tehát az már tulajdonképpen, tényleg egy nemzeti szintű szervezés volt. Gyakorlatilag az összes létező szálloda, aki 4-5 csillagot tudott produkálni, az együttműködött, de segített a szervezésben a Volánbusz az autóparkjával, és a honvédség is. Én voltam a szervezőbizottság titkára, ami praktikusan azt jelentette, hogy a fejem fölött már csak államtitkár meg miniszter volt. Tehát, gyakorlatilag nekem kellett megpróbálni az egészet összefogni. A következő volt: 4000-4500 embert le kellett ültetni egy teremben plenáris ülésre, és utána szétrakni őket szekciókra. Ezt egyedül a Hungexpo területén lehetett megoldani, úgy, hogy a D pavilon, amelyik a legmagasabb, az át lett építve lejtős lelátózásra 4500 székkel, és az Fpavilon, amelyik pedig ilyen középfolyosós betonhajókból áll, az lett a szekcióülések helye.

74