Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Az IBUSZ Utazási Iroda története 1902 - 1992

A tündöklő füzérek végtől-végig a partokon össze-vissza szeldelték és metszették az este feketeségét.

A víz tükrén csöndesen úszkáltak a nagy és kis hajók, ellepve a mécsek sűrű sorával, sokszínű lampionokkal.

A kivilágított vonalak mutatták a hajó formáját. Lassan haladtak alá és föl, telve előkelő közönséggel. Zene, ének, kürt hangzott róluk. A királyi palota előtt a pesti és budai oldalon két dunai monitor horgonyzott kivilágítva. Ezekről huszonegy ágyúlövés hirdette az ünnepély kezdetét.

Az idő egész nap kedvezőtlen volt. Délelőtt szakadt az eső, délután csöndesült, este mégis megszűnt, sőt az ünnepélykor már csillagok jöttek fel az égre. A közönség már hét óra után minden irányból megindult, hogy elfoglalja helyét a partok mentén, ahol nagy tribünöket állítottak. Hogy milyen óriási lehetett a közönség, arról csak tizenegy óra felé győződhetett meg az ember, mikor az ünnepélyről hazatérők tömege sokáig ellepte mindenfelé az utczákat és nagy körutakat, amint véget érni nem akaró sűrű sorokban vonult hazafelé.

Miután sorra egymásután kigyúltak a kivilágítás lámpasorai, az ünnepélyességek első látványa a nézőkkel megterhelt gőzhajók csöndes sétája volt a számtalan rávetődött fénysugártól csillogó Duna tükrén. Majd a mint a hajók - számszerint huszonkettő - a Lánczhid mellett megállották, a Gellért-hegy felé fordúlt a figyelem, melynek kacskaringós utai tündérfényben ragyogtak, de teteje még egész sötétben volt, csak a régi erőd körvonalai látszottak homályosan. Itt folytak az előkészületek a mindjárt következő tűzijátékra, melyet angol pirotechnikusok mutattak be. Közben a Dunán visszaverődő világítást nézte a közönség, de kivált a vörös, fehér, zöld lámpákkal gazdagon díszített Lánczhidat, melyet az esti órákra elzártak a közlekedéstől és melyet most már a nézők raja lepett el. Kilenczedfél óra volt, mikor a monitorok ágyúi megszólaltak s huszonegy lövéssel jelezték, hogy a király, Lajos Viktor, Ottó és József Ágost főherczegekkel, Mária Jozefa és Auguszta főherczegnőkkel megjelent gyönyörű várpalotájának terraszán. Az elhelyezett zenekarok hangja felharsant s megkezdődött a tűzijáték a Gellérthegyen. Broock az angolnak neve, aki rendezte. Legelőbb is harminczöt bombát lövelt fel, melyek sustorogva, hosszú tüzes kígyókként hatoltak fel a magasba, ahol erős dörgés közben, ezernyi apró csillagot szórva robbantak szét.

Ez volt a kezdet. Ezután egy óra hoszszánal tovább sziporkázott, ragyogott, dörgött a Gellérthegy.

17