Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

mi történt, de mint mindig, most is feltalálta magát. Elővette a mikrofont, udvariasan elnézést kért a vendégektől: „ Elnézésüket kérem a várakozás miatt, de ma különösen sok a rabolnivaló!" Ezeket az embert próbáló, de mégis feledhetetlen éveket követte az IBUSZ bécsi kirendeltségén töltött öt év 1974 és '78 között. Itt sem volt másként. A magyar beutazó idegenforgalom szerencsére egyre inkább aranykorát élte. Bécs volt a külföldiek számára az utolsó állomás, ahol vízumot igényelhettek. A nagykövetség vízumosztályát egyszerűen csak vízumgyárnak hívtuk. A Kärntner Strassei IBUSZ iroda és a Bankgasse között ingajáratban közlekedett a küldönc. A bécsi teljes tevékenységére visszatekintve elmondható, hogy a Gombos ott is jól teljesített. 1978. december 1-jével újra visszatért a BIG élére, ahol 1982. június 7-én bekövetkezett haláláig dolgozott.

Még az elmenetele is annyira Gombos volt. '82. június 7-én, többek között Róbert nap alkalmából összehívta és megvendégelte a kollégáit. A sok finom falat mellé rengeteg tréfa, viccelődés is járt. Este 10 órakor befejeződött a buli, elköszönt, és mint mindenki, hazament. Éjfélkor már az égi partikon sztorizott. Hát ilyen volt az én apukám!

A balatoni igazgatóság központja Siófokon volt, a Petőfi sétány 38. szám alatt. Ez egy családi nyaralónak épült, aztán kiadták hosszú távra, vagy az IBUSZ később meg is vette, ezt nem tudom. Ez volt az igazgatóság épülete. Pont szemben az Európa Szálló 13 emeletes épületével.

A Balatoni Iroda dolgozói, 1970-es évek eleje, MKVM

111