Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

mint ahány férőhely volt a szállodában, azzal a

felkiáltással, hogy úgyis mindig van lemondás, így hétről hétre imádkozott szállodás, IBUSZ-os egyaránt, hogy jaj, csak ne érkezzen meg mindenki! Bizony nem mindig hatott a fohász, mert a kedves utas megérkezett! Emlékszem arra a napra amikor még a szokásosnál is több szoba hiányzott. Aggódva figyeltem apukámat, (akkor már súlyos cukorbeteg volt) amint a siófoki vasútállomás mellett várakozó transzfer buszokhoz irányította az utasokat, de volt egy „kérem, várjon" csapat is. Na, ők voltak, akiknek pillanatnyilag nem volt szállásuk. Az intézkedéshez az akkori technika teljes spektruma rendelkezésre állt, mint például a szállodákban a foglaltsági tabló (kézzel írott), telexgép és a vasútállomás forgalomirányító helyiségének a vonalas telefonja, és nem utolsó sorban egy IBUSZ-os kolléga a szolgálati Zsigulival, kinek a feladata volt, hogy „Palikám induljon Zamárdiba a Touring Hotelba, és mondja nekik a következőket... " Természetesen már úgy várták az érkező vonatot, hogy volt „B" terv, de megoldani akkor sem volt kis feladat. Most mi lesz? című aggódó kérdésünkre azt felelte:

„Drágáim, ha 10-20 főnek hiányzik a szobája, akkor kitépem a hajam az idegességtől, de ötszáznál...?!" Az őt kérdező újságíróknak egyszer azt mondta apukám, hogy „mi az, hogy elegendő szálláshely meg férőhely!? Ugyan már! Hisz már a szomszéd diófájának az alját is bérbe adtuk. Minden alkalommal megtörtént a csoda, egyszer csak megoldódtak a problémák. Itt nagyon fontos

megemlítenem, hogy nem egyedül, hanem egy csodálatos Vendel, a balatoni betyár, mkvm

109

A mezőszilasi Puszta program résztvevői, MKVM