Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

"Tarák" munkáját. Ez nem vesz sok évet igénybe. Készét képezi annak a rendszernek, amelynek célja a legmagasabb hatékonyság elérése*

A csoportos munka

Ez mondható a rendszer másik pozitívumának. Nehéz lenne olyan csoport kialakitáse , amely 4 vagy 5 lovasból állana és azok fele is kevés tapasztalattal rendelkezik* Viszont kétszeres vagy háromszoros létszámmal, mely ezekre a túrákra jellemző, minimális fegyelemmel, az összetartó erő tökéletesebbé válhat. Az erősebbek támogatják a gyengébbeket, igy mindenki probléma nélkül követheti a túrát. Hat napos menet után mindenki merőlegesen ül a nyeregkápáján, lábát leeresztve és kezét könnyedén tartja.

Az első nap első két órája jelenti az egyedüli, kissé kényesebb momentumot, amelyet a "master" ügyesen áthidal. A túrát egy hosszú óráig tartó lépésmenettel vezeti be, majd ezt hosszabb ügetés követ, mely jól vezetett terepvágtával zárul. 14 órakor ebédidőben minden a legnagyobb rendben van és a lovasok, szükség esetén hátaslovat cserélve, jól megvannak lovaikkal.

A délelőtti, nyeregben töltött három órát egy félóra pihenő szakitja félbe, a lovasok kiszállnak a nyeregből, hogy pihentessék lovaikat.

Az ebédre forditott órában szintén pihenő következik. Utána egy hazamban két óra délutáni munka vár a csoportra. Néha ez a két óra megnyúlik, mert a "master" nem mindig könnyen választja ki az állami gazdaságot, amely egy éjszakára szállást ad a lovaknak. 7—8 km-re helyezkednek el ezek az istállók, fehér falaik hasonlatossá teszi őket. Az ügetések és a vágták a nap végén , amikor leszáll a nap, az abszurd de megértő félelem attól, hogy szagos istállót fedezhetnek fel, ahol a lovaknak a tehenek melletti melegben kell pihenniük* a természet, mely sohasem rutai el, sőt szép marad még az esőben és a jeges szélben is, milyen gyorsan múló, de milyen óriási értékű, visszatérést jelentenek a múlt örömeihez.