Török Róbert (szerk.): A Handlétól a Grand Caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban időszkai kiállítás (Budapest, 2018)

Tartalom

Reklámkönyvjelző és a cég plakátja, 1910-esévek

Sternberg Ármin fiait és utódait a hagyományok megtartására és a vállalkozás későbbi vezetésére nevelte. Megfontolt, céltudatos és összetartó volt a családi élet és annak szervezése. Sternbergék-Margit és Rezső halálát kivéve - a vészkorszakot túlélve Amerikában folytatták ugyanazt, amit atyjuktól örököltek. Ferenc fia ugyanúgy hangszerüzletet nyitott Mozart néven, és Sternberg Mozart Franzként hunyt el.

A Rákóczi-úti székház átvészelte az ostromot, azonban a régi homlokzati freskók eltűntek. 1949-ben már az épületben működött a Hangszerkereskedelmi Nemzeti Vállalat. A hangszerek forgalmazását átvette a már többször átalakult monopolvállalat a Sport-, Hangszer és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat, a későbbi TRIÁL. Sternbergékre már csak a Rákóczi úti „Szonáta" hangszerbolttá átkeresztelt üzlet emlékeztetett, amely továbbra is hangszerüzletként működött. A hatalmas családi vállalkozás a vérzivataros huszadik század közepén pillanatok alatt eltűnt, nyomát, maradékát pedig a századvégi új gazdasági változások, folyamatok végleg eltörölték. A Szonáta hangszerbolt végleg bezárta kapuit a 2000-es évek elején. Ma már csak - a világ számos országában fellelhető - antik hangszereik, hanglemezeik valamint néhány régi dokumentum és az ezernyi hirdetés, reklámlap emlékeztet Európa egyik legnagyobb hangszergyárosára és-szállítójára.

63