Török Róbert (szerk.): A Handlétól a Grand Caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban időszkai kiállítás (Budapest, 2018)

Tartalom

A máramarosszigeti származású, de a Komárom vármegyei Ácsra költöző zsidó rabbi, Sternberg Mózes és Abelesz Fanni gyermekeként született 1861-ben Sternberg Ármin, aki 1884-ben alapította meg kis hangszerüzletét Budapesten, a Kerepesi út (ma Rákóczi út) 36. szám alatt. Ármin, a családi legenda szerint egy olasz hangszerkészítő mester révén ismerkedett meg a hangszerész szakmával. Az üzlet megnyitása jó időzítés volt: a századforduló tájékán a fővárosi polgárság körében divattá vált a zenével való foglalkozás. Közben a testvér, Sternberg Dávid Dezső is beszállt az üzlet működtetésébe, és a Rákóczi úti sarokházban idővel az emeletet is a hangszerkereskedés céljára rendezték be. Termékeik ekkor már külföldön is keresettek voltak. Sternbergék első üzlete az 1891-92-ben Back Károly tervei szerint elkészült kétemeletes, eklektikus sarokház bal alsó sarkában, illetve emeletén kapott helyet. Később a gyors sikereknek köszönhetően az épületen belül is terjeszkedtek, és az egész ház földszintjét és emeletét elfoglalták. 1912-ben Sternbergék Zenepalotát nyitottak a Rákóczi út 60. szám alatt. A korábbi épületet lebontva egy háromemeletes, elegáns székházat építettek, amelynek első és második emeleti lakásait a családtagok lakták. A kínálatban a hagyományos hangszerek mellett megjelent a villamos zongora és a tölcséres hegedű, de az önműködő cimbalom is. Ez utóbbi saját találmány volt.

Számolócédula, 1900-as évek

Egyre népszerűbbé váltak a zenélő automaták, a beszélőgépek és a gramofonok. (A Gerbeaud cukrászda, és több budapesti vendéglő a Sternberg Stellamont hangerősítő felhasználásával szórakoztatta közönségét.) Az emeleten volt a kölcsönző osztály, itt zongorákat, harmóniumokat, cimbalmokat lehetett viszonylag olcsón bérelni.

60