Török Róbert (szerk.): A Handlétól a Grand Caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban időszkai kiállítás (Budapest, 2018)

Tartalom

Az áruház tetőtere éterremmel és sétatérrel, 1913

Ezt- az épület dísztermének meghagyásával - lebontatták, és helyén építettékfel Európa egyik legmodernebb szecessziós stílusú áruházát, az új Párisi Nagy Áruházat. A vasbetonvázas új épületet rendkívül modern gépészettel és automata tűzoltó rendszerrel egészítették ki. Az ünnepélyes megnyitást 1911. február 3-án tartották a kereskedelmi miniszter jelenlétében. Az építésről és a megnyitásról eredeti némafilmfelvételek is megmaradtak. Összesen 806 fő dolgozott itt, ami a karácsonyi ünnep alkalmával akár a duplájára is bővült. A „Párizsiban" dolgozni presztízst jelentett. Goldberger művészekkel készíttette el az áruház csomagolóanyagait és több száz oldalas, igényes katalógusát, amelyből akár futárszolgálattal is rendelhettek a vásárlók, hisz erre a célra 5 automobil, 10 kocsi és 50 kézbesítő állt rendelkezésre. A modern áruházban minden megvolt, ami a vásárláshoz és a vele együtt járó szórakozáshoz szükséges: működött sétatér, jégkorcsolyapálya, étterem, valamint zeneszolgálat. Idővel a felnőtté váló gyermekek is bekapcsolódtak az üzletbe, a Rövidáru osztályt Margit lányuk, a Játékosztályt Jolán vezette. Oszkár az Élelmiszer Osztály élén állt, Imre az áruház igazgatói posztját töltötte be. Arabella a Kalaposztályt irányította, és a legfiatalabb, Ernő is osztályvezető volt az áruházban. Az áruház 1922-ig teljes egészében a család tulajdonában és üzemeltetésében működött, ezt követően részvénytársasággá alakult. Később több szintet külsős bérlőnek adtak ki. A vállalkozás a fokozódó piaci verseny és a gazdasági világválság miatt csak egyre olcsóbb áraival tudott talpon maradni a nehéz években. Ezért bevezették az olcsó tömegcikkek piacra dobását: a 25,48,68 és 96 filléres termékek árusítását.

27