Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Hatala András - Polgár Balázs: Az ostffyasszonyfai hadifogoly-tábor utóélete a Nagy Háború után
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. A kiszerelt vagy leszúrt, de még veszélyes lőszeranyagot a munkálatok utolsó szakaszában elásták, majd az 1953-ban meginduló tűzszerészeti kiemelés során felrobbantották. A kisméretű detonátorperselyekben levő robbanóanyag detonációja viszont nemhogy széttörni, de szinte megrongálni sem tudta a nehéz gránátmaradványokat. így nagy általánosságban a megsemmisítő gödrökből kirepülő lövedékdarabok egészben maradtak és a környező földterületekre hullottak vissza. (A robbantási területtől ennek megfelelően 100-150 m-es távolságban is lehet osztrák-magyar gránát fenékrész-darabokat találni.) Az 1953 és 1957 közötti megsemmisítések így elég kétes eredményt hoztak, ha azt tekintjük, hogy meglehetősen nagy területet lett fémszennyezett. A robbantás problematikus végeredménye abból is sejthető lett volna, hogy a talaj eleve nagyon kemény és kötött volt a robbantógödröknél: a robbanáskor keletkező nagynyomású gázok feszítőerejét nem volt képes a talaj egyenletesen elnyelni, a feszítőerő pedig a legkisebb ellenállás, a környezeténél lazább szerkezetű talajberétegződés (a robbantógödörbe visszalapátolt föld) irányába hatott. ÖSSZEGZÉS A részleges levéltári források, archív légi felvételek és a terepi kutatások segítségével az első világháború utáni ostffyasszonyfai lőszerleszerelések fő mozzanatai jól rekonstruálhatóak. A leszerelésekből visszamaradt, elásott hadianyagot rejtő „koporsók” és az 1953 és 1957 közötti tűzszerészeti munkálatok robbantógödrei ma is jól azonosíthatóak Ostffyasszonyfa térségében. A Weiss Manfréd Konszern Vállalatok Okmánytárában fennmaradt, Dorninger Hugó őrnagy által szignált, 1921. szeptember 25-én összeállított lőszeranyag-jegyzékben51 szereplő hadianyagtételekből nem találtunk elő a tűzszerészeti robbantógödröknél végrehajtott 2017. évi fémkereső műszeres terepi kutatás során. A felszínre került „leleteket” kizárólag az Osztrák-Magyar Monarchia tábori tüzérségének lövedékmaradványaiként azonosítottuk. A negatív régészeti megfigyelés magyarázható lehet a terepi kutatás korlátozott térbeli kiterjedésével, ugyanakkor óhatatlanul is felmerül az 1950-es évekbeli tűzszerészeti munkálatokkal kapcsolatba hozható, egyéb robbantási helyszínek lehetősége. (A „koporsók” környezetében nem végeztünk fémkereső műszeres kutatást. A talajfelszínen egy szórvány német KZ 14 gyújtószerkezet maradványát találtuk elő.) 51 „Okmány”. (Dorninger Hugó őrnagy kéziratos lőszeranyag-jegyzéke.) Ostffyasszonyfa, 1921. szeptember 25. Weiss Manfréd Konszern Vállalatok Okmánytára 1921-1922. 31/1/3. MNL, Z402, 2. doboz.
