Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Kincses Katalin Mária: A galíciai front 1916-ban Házi Jenő naplói alapján
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. idején olyan jól éreztem magamat, de a test erőtlensége lekötve tartja a tettek után sóvárgó lélek szárnyalását. A hadtápvonal-szolgálat távolról sem tudja kielégíteni ambíciómat, és a higgadt, józanésznek gyakran nehéz küzdelmeket kell vívnia a fiatalos hévvel. Belső szükséglet volt nálam, hogy ha már a sebesülésem folytán nem vagyok alkalmas a tábori szolgálatra, legalább az anyagi áldozatban részesüljek, és így határoztam el magamat arra a lépésre, hogy a megtakarított összeg felét a haza oltárára helyezzem.”22 A Házi Jenő a passzivitás hónapjaiként megélt időszakban a határ védelmén kívül, amit a napló harmadik füzetében nagyon részletesen leír: „A három hónap alatt két őrházat építettem: egyet a Gewehrabteilung Numero 7-nél23 a Szklarnia és Górne Momoty közti úton, a másikat pedig a főhadiszállásomon, amely valósággal remek alkotás volt, és nem minden büszkeség nélkül neveztem el „Villa Hungaricá”-nak, mely alá a 15. III. 1916. dátumot írattam. Volt gyönyörű veteményes kertem, körülbelül 1400 m2 nagyságú, melyben a különféle zöldség neműek szép fejlődésben voltak már. Szobám ablaka előtt egy kis virágos kertet ültettem, úgyszintén a főőrség háza elé is. Kis gyümölcsösöm is volt, de legpraktikusabb alkotásom mégis a konyhám volt, melyen akár egy századnak kényelmesen főzni lehetett. Mily sok munkámba került, míg a házam és a főőrség vidékét megtisztítottam a sok piszoktól, melyet métermázsa számmal égettettem el. A Bukowába siető és a Hauptwache mellett elfolyó kis patakocskán egy szép hidat verettem gyalogjárók számára. Az orosz tiszti őrház nagyszerű épülettömegéből egyedül fennmaradt pince egyik felét használható állapotba hozattam. A konyha számára annyi száraz fát szedettem fel a használaton kívül álló úttestből, hogy legalább 25-30 m3 maradt utánam. És most mindezt ott kellett hagynom. Vérzett a lelkem e gondolatra, de a parancs: parancs, engedelmeskedni kellett. A végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket azonnal foganatosítottam.”24 Az idilli állapotoknak - amelyek elvesztésén e szavakkal kesereg: „Három hónapos működésem színterét oly hirtelenül otthagyni nem volt kellemes dolog. Annyit fáradoztam és dolgoztam, hogy kellemessé tegyem magamnak és katonáimnak a helyeztet, és most minden alkotásomtól a legrövidebb úton búcsút kellett vennem...”25 — a határőr szolgálat feloszlatása vetett véget május közepén. Átvezényelték az ezred 7. számú géppuskás osztagához, illetve hadnagya szabadságának idején annak századparancsnoki teendőit látta el. Különböző fogolykísérő feladatokat teljesített a térségben a továbbiakban is. A Bruszilov-offenzíva és sikereinek hatására, illetve hírére, valamint azért, 22 Napló, III. kötet. 1916. június 5. 23 A 7. számú géppuskás osztagnál (ném.). 24 Napló, III. kötet. 1916. június 7. 25 Uo.
