Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Kincses Katalin Mária: A galíciai front 1916-ban Házi Jenő naplói alapján

Kincses Katalin Mária: A galíciai front 1916-BAN Házi Jenő naplói alapján

„Alig akadt munkám - írja. (...) Érdekes, megemlítésre érdemes, hogy minden kisebb városkában van egy nagy négyszögletes piac, rendesen a város közepén, ahol azután az adás-vételi ügyeket bonyolítják le.5 (...) Ma már gyakorlatoztunk, mivel a legénység 14-ét veszi igénybe csak az őrszolgálat. Megnéztem az orosz temetőt is, ahol többek közt vagy 30 orosz katonának a sírja látható. A fakeresztekre ceruzával és néhol fekete festékkel van rávezetve a legszükségesebb adat az illető személyére vonatkozólag. Egyes adatokat már ki sem lehet jól venni. Újabban minden sírra sárgaréz lapot szegeztek, amelyre aztán rávezették a még elolvasható adatokat. Ez mindenesetre jobb, mint az előbbi, de alapjában véve szintén nem ér sokat. A sírkeresztek némileg eltérnek a mi keresztjeink alakjától, amennyiben alul még egy haránthaladó keresztág is látható, miként a rajz mutatja:

Különösen a város szélein lehet jól látni az elmúlt harcok nyomait. Több porig leégett vagy lerombolt háznak a romjai merednek az ég felé. Mindenütt üres konzervdobozok láthatók a földön szerteszét, ami a táborozásnak a csalhatatlan jele.”6

Hamarosan nyilvánvalóvá vált Házi Jenő számára, hogy a korábban heves harcok dúlta településen viszonylag hosszabb berendezkedésre kell elkészülnie, és sejtése be is igazolódott. Két-három nap alatt sikerült kiismernie magát a helyi viszonyok között, a lakosság ellenséges katonasághoz való attitűdjét, politikai hozzáállását illetően információkat szerzett tiszttársaitól és a helybéliek megfigyelése eredményeképpen: „Akármilyen nyugalmas életnek látszassák a jelenlegi, mégsem veszélytelen. Ma jutott tudomásomra, hogy 20 emberünkre, akik nagyobb távolságból élelmiszert hoztak és munkásokul szolgáltak, az úton estefelé több lövést leadtak ismereüen tettesek. A katonáink pedig csak oldalfegyverrel voltak felszerelve. Ebből a tanulság, hogy a városon kívül és éjszakákon nem tanácsos és felette kockázatos fegyver nélkül járni.”7

Az óvatosság tényleg nem volt indokolatlan, két nap múlva írja: „Ma újból híre jött, hogy Krasnik mellett rálőttek a csendőreinkre. Szép kis dolog. A legnehezebb körülmény pedig az, hogy a roppant nagy kiterjedésű erdőségek miatt nem lehet a vidéket alaposan átkutatni, és ebből kifolyólag az erdők sűrűjében bandák vígan tanyázhatnak. A parasztok vagy nem tudják, vagy nem akarják rejtekhelyüket felfedezni.”8

5 Napló, III. kötet. 1915. november 3.

6 Napló, III. kötet. 1915. november 4.

7 Napló, III. kötet. 1915. november 7.

8 Napló, III. kötet. 1915. november 9.