Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Papp Barbara: "Szintén Doberdó?" Az első világháború és az őrültség

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

A túlélők beszámolóiból kiderül, hogy miféle kínok azok, amelyekkel szembesülve lelki egyensúlyuk megbomlásától féltek. József főherceg - akinek az átlagbakánál bizonyára kedvezőbb körülményeket igyekeztek biztosítani - 1915. augusztus 11-én a következőket jegyezte le: „Mindig itt feküdni, csak egyszer egy éjjel kihűlt romlott eledelt kapni, ez irtóztató hullaszag közepette, mely a nyelvre s a torokra tapad, azt az étellel nyelni; naponta csak egyszer meleggé lett korty vizet kapni s azt is csak éjjel s a perzselő nap öldöklő, izzó hevében, melyet a sziklák megtízszerezve sugároznak, a rothadó bajtársak között mozdulatlanul feküdni a nehéz kábító hullaszaggal tüdejükben; ettől meg kell hogy őrüljenek. Itt, ahol én, ki a háború minden szörnyűségeit megszoktam, alig bírom magamat uralni, hogy orromat és szájamat befogva el ne szaladjak. Egész belsőm lázong és fölordít, mert az, amit ma láttam, annyira megrázó, hogy örüljön az, aki bele nem bolondul... Bár volna itt Dante, hogy a poklok poklát megénekelje s azon nagy lelkeket, kik egy panaszszó nélkül elviselik mindezt.”20

Mint az interjúból láttuk, az őrület-motívum nem csupán az egykorú forrásokban dokumentálódott, nem csupán a közvetlenül érintett túlélők vagy családtagok lelkét érintette, hanem még évtizedekkel az események után is maradt ebből a kultúra, a magyar társadalom egészének egyfajta öröksége és terhe.

20 József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. II. kötet. Olasz háború. Doberdo. Budapest, 1928.