Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Hatala András - Polgár Balázs: Az ostffyasszonyfai hadifogoly-tábor utóélete a Nagy Háború után
Hatala András-Polgár Balázs: Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor utóélete . Ezt az egységet tovább már nem bontották a világháború utáni leszereléskor, mivel az érzékeny iniciáló robbanóanyagot és finom alkatrészeket tartalmazott, amik bontása nagy vesződséggel, idővel és veszéllyel is járt volna. Ez nem volt arányban a kitermelhető, főleg fém nyersanyag értékével, jóllehet a gyújtószerkezetek sárgaréz vagy cink ötvözetekből készültek. Ezeket a 6-9 kg-os egységeket a leszerelések végeztével a lőszertemetőben földelték el. A többi értékes lőszerrészeket szinte veszély nélkül szétválaszthatták. A robbanóanyag-töltetet gőzzel kiolvasztották, a réz vezetőgyűrűket vésővel-kalapáccsal verték le, a megmaradt acél lövedéktest pedig már a kohósítható nyersanyag volt. Szinte ugyanez a szétbontási metódus érvényesült a fejgyújtós gránátoknál is, csak itt a sárgaréz vagy cink gyújtószerkezet a lövedékből kilátszott, kiállt. Lévén a puhább fémanyag, a gyújtók kicsavarása egy nagyobb csőkulccsal még akkor is lehetséges volt, ha valamilyen ok folytán azok mégiscsak a gránáttestbe szorultak volna. A gyújtószerkezetek belül csak csappantyúkat és időzítő lőportölteteket tartalmaztak, tehát a semlegesítésük lehetséges volt pattogtató (égető) kemencében, az égetésből visszamaradt anyag ekkor pedig az értékes és ártalmatlan fémötvözet volt. Magyarországi lőszer-megsemmisítő helyeken eddig egyedülálló módon olyan gránát fejrészeket és fenékrészeket is találtunk, amik a lövedéktestekből nem kerültek szabályos kicsavarásra, hanem azokat forgácsoló eljárással, az egész robbanótestből leszúrták. Ennek oka minden bizonnyal az lehetett, hogy bár a biztosító csavarokat a leszerelést végző munkások képesek voltak kiszerelni, de a fej- vagy fenékrészek mégis ellenálltak a kicsavaró szerszámoknak. Okként a menetes kötés, még a gyártás alatti túlzott összefeszítését, mérethibát vagy a korrózió miatti túlzott tapadást jelölhetjük meg. Esztergálás esetén a munkadarab forog és a fogácsoló szerszám áll, marás esetén pedig a munkadarab áll és a forgácsolószerszám mozog. Centrifugális gyújtási biztosítékokkal ellátott gyújtójú, éles lövedék esetében az esztergályozás nem járható, veszélyes forgácsoló eljárás lett volna. így maradt a marás, de a gránátok leszúrásához szükséges körkörös szerszámmozgás megvalósítása egyedi célgépet tett szükségessé, ez is mutatja, hogy az ostffyasszonyfai ipari méretű munkálatok komoly felszerelésbeli és gépi igényeket támasztottak. A robbanóanyag olvasztásához a forró gőzt központi kazánokkal kellett biztosítani, a kitermelt robbanóanyag-olvadékot is tovább kellett kezelni, hogy az csomagolható és szállítható legyen. A speciális leszúró gépeket benzin vagy gőzmotorok működtették bőrszíjas-transzmissziós hajtásláncok segítségével. Ilyen apparátushoz a fedett épületegyüttes, a megfelelő raktározó kapacitás és a szakszemélyzet elengedhetetlen volt.
