Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világáborúban személyes történetek, stratégiák alapján
Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világháborúban ... A galíciai és a szerbiai frontról már 1914 szeptemberében érkeztek hírek a kolera kitöréséről, amelyről a Vasárnapi Könyvből így tudósít: „Az emberiség nem régóta tudja, hogy a kolera mérge a kolerabacillus, amely szabad szemmel nem is látható, hanem csak a »mikroszkópnak« nevezett nagyítógéppel. Ez a bacillus az ember száján át jut a testbe és innen az ember vérébe. Mióta ismerjük, könnyebben védekezhetünk ellene. A kolera mérgét a beteg váladékai rejtik magukban. Amihez ez a váladék csak hozzáér: (...) mind-mind terjesztője lehet a rettenetes betegségnek. (...) A kolera mérge leggyakrabban az ivóvíz útján kerül a szervezetbe. (...) A tapasztalat azt mutatja, hogy a talajban 2-3 méter mélységben a csirák már nem életképesek, azért a három méternél mélyebb kutak, ha különben gondosan készültek, egészséges vizet adhatnak. (...) A gyanús víz házi szűrők alkalmazásával is célszerűen tisztítható. Ilyen szűrőket a katonák számára is készítettek. A gyanús vidékeken pedig csapatainkat olyan kocsik kísérik, amelyek nagyobb vízszűrőkkel és egyéb víztisztító készülékekkel vannak felszerelve. Ezek az eszközök bőségesen szolgáltatják a katonák részére az élvezhető vizet. így azután ritkán esik meg, hogy a küzdésben eltikkadt katona gyötrő szomjúságát a folyók, patakok szennyes vizével oltja és néha tífuszt, kolerát okozó vizet legyen kénytelen inni. (...) Ha arról van szó, hogy kevés vizet gyorsan kell csirátlanitani, például a harctéren levő katonák részére, a vizet vattán átszűrik, majd sósavat és antiformint kevernek hozzá. A sósav az antiforminból klórt fejleszt, mely a vizet csirátlanítja. Az így kezelt víz tiszta, egészséges, szagtalan.”39 Koch Rudolf 1914. szeptember 23-i naplóbejegyzésében (ekkor Lieszkóban, Trencsén vármegyében tartózkodtak) olvashatunk a járványról: „A hadseregben kitört a cholera járvány, csak úgy hullanak az emberek, az országút mellett fekszenek szegény elhullott betegek őrült kínok között és nincs segítség a számukra. Az ütegbe szigorú óvintézkedéseket hoztunk be.40 Horváth Pál 1917. június 22-i naplóbejegyzésében olvashatunk a maláriáról: „A hiányokat leszámítva, és mégis elég kényelmesen bebútorozott portámban nem soká gyönyörködhettem, sőt mondhatni, ki sem alhattam magam. Hajnali 3 órakor »alárm« volt, 5 órakor pedig tovább menetelés Shorfarino faluba, mely a front mögött 14 km-re van. Tehát megint megkezdődött a bizonytalanság, ide-oda rángatnak bennünket. Előbbi helyünket azért kellett elhagynunk, mert németek jöttek oda. Itt most megint beszállásoltuk magunkat, de hogy meddig tart, ki tudja? Ezen falu igen piszkos fészek, a civilek között mindenféle járványos betegségek pusztítanak, főleg a 39 Vasárnapi Könyv, 1916. Első félév, 7. füzet, 97-100. 40 Szenti Tibor i. m. 169.
