Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Vukov Anikó: Higiénia, tisztálkodás, fertőtlenítés az első világáborúban személyes történetek, stratégiák alapján

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

sárnap reggel az egész család alaposan megmosakodott, készülve a misére.9 „Hetönte egyszer volt a nagy tisztálkodás, Szombaton este séhova sé möntünk. Ekkor mögfürödtünk. Az embörök lavórbul, az asszonyok, gyerökök mög mosóteknyőbe ültek. Ilyenkor vizet melegítőttünk. Az embörök külön kaptak égy-égy tállal, de a teknyőbe legtöbbször csak égyször töltöttek. Előbb az öreganyát fürdették lé, azután a fiatalasszonyok, majd a gyerökök követköztele. A végire olyan lőtt a vizük, hogy vályugot löhetött volna belőle verni. A teknyőbe csak akkor cseréltek vizet, ha nagy volt a család, és kifogyott volna aluluk. Utóbb mán sőrőbben cserélték, igényösebbek lőttek”. - olvashatjuk Kérdő Szűcs Ernő (1899-1985) hódmezővásárhelyi parasztember visszaemlékezését Szenti Tibor tollából.10 11 A mosakodáshoz és a ruhák mosásához is háziszappant használtak - a „szagos” bolti szappanok megjelenése a paraszti háztartásokban az első világháború utánra tehető.11 Az élősdiek ellen zsírral kenték magukat és diólevél főzetét használták.

Rögzített helye sem tisztálkodásnak, sem a mosakodó-edényeknek nem volt a paraszti gyakorlatban: a férfiak a napi mosdást a kút vagy itatóvályú mellett, a gyerekek és a nők a konyhában végezték. A nagytisztálkodás helye a konyha, szoba vagy a kamra volt. Nyaranta, ha volt a közelben természetes víz, abban mosdottak meg.12

A 20. század első felét vizsgálva érdemes megemlíteni a munkáslakásokat is: Takács Anett megállapítása szerint „Lakóik életvitelükben több szálon kapcsolódtak a falusi életmódhoz. Lakásaik berendezése mind a paraszti, mind a polgári lakáskultúra jegyeit magán viselte, de egyre inkább a paraszti léttől való elszakadás volt meghatározó”.13

TISZTÁLKODÁS A HÁBORÚBAN - TISZTEK ÉS KÖZKATONÁK

SZEMÉVEL

A frontkatonák tisztálkodásáról - illetve annak hiányáról - Bihari Péter így ír: „A frontkatona rendszerint tíz napot töltött az első vonalban, egy hetet hátravonva, tartalékban, majd egy hetet pihenőben, s utána minden újra kezdődött. (...) Sok katona a tisztálkodás hiányát érezte a legrosszabbnak. Mindig felöltözve kellett aludni, gyakran a csizmát és a kapcát sem vehették le napokig, olykor hetekig. Csak amikor a hátsó vonalba kerültek, lehetett

9 Gergely Katalin-Pócs Éva: Tisztálkodás. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. V. Szé-Zs. Budapest, 1982. 302.

10 Szenti Tibor. Paraszti higiénia a század elején. Rubicon, 1991/3. 21-23.

11 Juhász Katalin i. m. 69.

12 Juhász Katalin i. m. 73.

13 Takács Anett i. m. 112.