Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

Jazzisták és nótaszó

KovácsGyula, Kovács Andor, Martiny,

Kratochwill és Váradi a Gellértben, 1950 körül

(magántulajdon)

ségét. El is kezdett énekelni tanulni. Az 1967-es Táncdalfesztivál után az egész ország ezt dúdolta: „Csak egy tánc volt...”

Nem feledkezhetünk meg az étterem cigányzenészeiről sem, hiszen nélkülük egy jobb helyen ebédet még csak-csak, de vacsorát végképp nem lehetett elképzelni. A Gellért háború előtti fénykorának első számú csillaga Krúdy Gyula kedvenc prímása, Radics Béla (1867-1930) volt, akinek a játékát Párizsban Debussy is elbűvölve hallgatta. Budapesten pedig ő muzsikált az itt vendégeskedő Rabindranath Tagorénak. 40 éves prímási jubileuma alkalmával szülővárosa, Miskolc díszpolgárává avatták.

1933-tól rendszeresek a cigányzenés rádióközvetítések a Gellért étterméből: ekkoriban a szegedi születésű Rácz Berci áll a banda élén. 1946-tól haláláig pedig Farkas Jenő (1899-1949), a két háború közti Budapest egyik legnagyobb prímása, akit Ferenc József saját aranygyűrűjével ajándékozott meg egy bécsi szereplésén. A romos hotelban abban a két szobából kialakított pici étteremben húzza, ott az emeleten... Az egészen közeli múltban olyan jelességeket hallgathattak a vendégek, mint a Köztársaság Lovagrendjének Érdemkeresztjével kitüntetett „Buffó” Rigó Sándor, a 100 tagú Cigányzenekar vezető prímása vagy Farkas István brácsaművész, a „100 tagú” szólamvezetője (nem mellesleg a Budapest Bárt megalapító Farkas Róbert édesapja). Ma ifjabb Berki Béla és zenekara játszik, méltón a nagy elődökhöz.

A szálloda impozáns, 150 fős zeneterme a háborúban súlyosan megsérült, utána sokáig csak bútorraktárként üzemelt. Fiatal művészek nemrégiben mulatságos, posztmodern köntösbe öltöztették, és alkalmanként újra helyet ad színházi előadásoknak, koncerteknek.

Bura László „A Csap utcán végestelen-végig” című nótát húzza egy vendégnek a Gellért Szálló éttermében,

1957. január (MTI, Kovács Ferenc felvétele)

151

JAZZISTÁK ÉS NÓTASZÓ