Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

Sárosfürdő, szüzek fürdője, lókórház

A Sárosfürdő bontása 1894-ben (Fortepan, Budapest Főváros Levéltára)

felidézve mai szemmel meglepő ötlettel állt elő. De ne feledjük: autónak, busznak még nyoma sincs, az első villamosok mind Pesten járnak, taxi helyett egyfogatú konflis vagy kétlovas fiáker között választhat az ember, magánhintók paripái is szép számmal trappolnak, és minden városon belüli költözködés, áru- és anyagszállítás lovas kocsikkal bonyolódik. Szóval, nem is olyan életszerűden a javaslat:

„Ha már egyszer a nagyobb szabású Sáros fürdőfelépülne (...), úgy hátulsó részén - természetesen megfelelő távolságban - felépülhetne egy fedett ló fürdő is.

Nagyon keresett, sőt jövedelmező volna e fürdő s hozzá csekély költséggel keresztül vihető. Azt a meleg és gyógy erejű vizet, a melyet a fürdőkből kieresztenek, hasznosan fel lehetne használni és egy csatornán keresztül be folyhatna a ló fürdőbe, a melyben a szegény szenvedő állatok,ficzamodás, rándulás vagy nagyobb seb következtében kigyógyulnának, és minden lótulajdonos szívesen fizetné mega kirovott díjat. Én tisztelt szerkesztő úr, tapasztalásból beszélek. Gyermek koromban nem volt ugyan állatvédő egyesület, de volt ingyenes ló fürdő a Sárosfürdőnél, a melyben igen sok ló kapta vissza izmainak rugékonyságát. A midőn orvos és orvosság mitsem segített, segített a gyógyfürdő, a mire vissza emlékezhetnek még az én kortársaim.” (Olvasói levél, Buda és vidéke, 1895. szeptember 15.)

SÁROSFÜRDŐ. SZÜZEK FÜRDŐJE, LÓKÓRHÁZ 17