Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
Jazzisták és nótaszó
к Lmde a Gellért bárjáról ne a különleges rosszlányok jussanak az eszünkbe. Hanem a különleges muzsikusok. Az ötórai teának nevezett táncos összejöveteleken már a háború előtt is olyan nagyszerű együttesek szolgáltatták a talpalávalót, mint Komor Géza és Ilniczky László jazzbandjei vagy a Pataky-jazz. A hagyomány töretlenül folytatódott akkor is, amikor ez a zene - mint „kapitalista csökevény” - a híres „három T” skatulyáiból (tiltott, tűrt, támogatott) legföljebb a másodikba fért bele. Gonda János így emlékszik: „Azok a sokat emlegetett ötvenes évek, amikor a műfajt majdhogynem tiltották, mégis a pesti belváros éjszakai élete élénkebb volt, mint azóta bármikor. (...) a Gellért Szálló éttermében a Martiny-együttes vasárnapi zenés délutánjain olyan hangulat uralkodott, amire azóta sem igen akadt példa. Amikor a magyar »jazzisták« még odafigyeltek egymásra, meghallgatták és segítették egymást, amikor a jazzközönség és a muzsikusok még igazi közösséget alkottak. ” Martiny Lajos 1944 őszén sorkatonaként amerikai hadifogságba esett. Egy Párizs melletti lágerba vitték, ahol már a nevének is megörültek, de amikor kiderült, hogy zongorista, nyomban leültették a kantinban egy ócska hangszer mellé, és ezzel véget is ért számára a háború. Remek állásajánlatokat kapott, de 1946 nyarán mégis hazajött Budapestre. Szervezett egy szextettet - Váradi György (klarinét, tenorszaxofon, ének), Radics Gábor (hegedű), Martiny Lajos (zongora), Horváth „Patkány” Sándor (gitár), Schlotthauer József (bőgő), Beamter Bubi (vibrafon, dob) -, amellyel a Gellért és a Bristol ünnepelt sztárjai lettek. 1949-ben pedig megalakult a Martiny quintett: vezetője ült a zongoránál, Váradi Gyula szaxofonozott, Kovács Andor gitározott, Kratochwill Jenő bőgőzött és Kovács Gyula dobolt. A Gellértben fellépett velük és mellettük Pernye András, Szakcsi Lakatos Béla, Kőrössy János, Garay Attila... Itt kezdődött a korszak egyik legnépszerűbb slágerénekesének, Szécsi Pálnak (1944-1974) tragikusan rövid karrierje is, szinte véletlehüI- Férfimanökenként dolgozott, és egy Gellért-beli divatbemutató után jókedvében elénekelt pár slágert a bárban. Az egyik vendég biztatta, ne hagyja parlagon a tehet-Rabindranath Tagore hindu költő Radics Béla hegedüjátékát hallgatja, 1926 (kép a Tolnai Világlapjából) 156 1926-2018
