Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)

Le a polgári csökevényekkel!

az I. emeleti lakosztályokat tervez­te. Ekkor kerültek a helyükre Túry Mária (1930-1992) üvegablakai és P. Szabó Éva (1910-1997) textilmű­vész öt hímzett faliképé a társalgó­ban. 1960-61-ben nyerték el mai formá­jukat a vendéglátás terei: az eszpresz­­szó-cukrászda, a söröző, a Duna-te­­rem, a félemeleten a különtermek, a bár (az azóta megszűnt). A söröző végre saját konyhát kapott - azelőtt a felszolgálók 26 lépcsőfokot meg­mászva hordták fel-le a tálakat az étterem konyhájáról. Az 1961-re befejeződött munkála­tok viszont nem érintették a háború után azonnal megnyitott Kelenhe­­gyi úti szárnyat. Itt 1972-ben kezd­tek hozzá a szobák modernizálásá­hoz. Egy- vagy kétágyasak lettek, immár mindegyikhez épült fürdő­szoba, és tíz lakosztályt is kialakí­tottak. Igaz, hogy nem a Dunára néznek, de a madárfüttyös Gellért­hegy látványára is jó ébredni. Az ud­vari kisszobák nyugalma pedig sok űzött, kimerült üzletember számá­ra a mai napig mindennél vonzóbb. (Pszt, el ne mondják senkinek, nagy titok: az ötödik emeleti, legkisebb A hipermodern új foyer, 1960 (Fortepan) Nagy élet a portán, 1963 (Fortepan)

Next

/
Oldalképek
Tartalom