Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
Ötszáz adat libamáj-soufflé rendel…
A Gellert teraszán rendszeresen reggeliző olasz vívómesterről, Italo Santelliről kapta nevét kedvence, a Santelli-rántotta (házi füstölt szalonnán zöldpaprikával, paradicsommal kisütött debreceni kolbász, 3-4 tojás, só, bors; nem kell se forgatni, se kevergetni, csak óvatosan rázogatni, amíg a teteje is meg nem dermed. Ekkor még jön egy jó kanál reszelt sajt, egy kis petrezselyemzöld, és kész). Az egyik Gundel gyerek, Imre (1927-1993) szintén a vendéglátásban kezdte, de a Vendéglátóipari Múzeum megalakulása után alig három esztendővel, 1969. január 1-jén idejött dolgozni. Húsz év után innen is ment nyugdíjba - már ahogy. Hiszen továbbra is bejárt, 1991. december 31-én köszönt el végleg az intézménytől. A kedves, régi ismerősök, apja tisztelői és munkatársai hozzá hozták féltve őrzött tárgyaikat, dokumentumaikat, a kedvéért leírták az emlékeiket. A Mencseli Lajostól, saját családtagjaitól és másoktól gyűjtött sok száz Gellért-menülap, étlap színes képet ad a két háború közti vendéglátás csúcsteljesítményeiről, de arról is, hogy magánemberként vagy a főváros vendégeként ki mindenki fordult meg ebben az időben Gundel Károly asztalainál. És jól látszik: neki mindig gondja volt rá, hogy megmutasson valami nagyon finomat a magyar konyha specialitásaiból, de pontosan tudta, hogy más ízlésük van a finneknek és az olaszoknak, másnak fog örülni egy színmagyar vendégsereg, mint egy nemzetközi orvoskongresszus népe. Egyben biztosak lehetünk: mindig, mindenki boldogan tette le a búcsúpoharat. ÖTSZÁZ ADAG LIBAMÁJ-SOUFFLt RENDEL... 105
