Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
A filoxéra vagy szőlőgyökértetű, a 19. század végén hazánkban is megjelenő kártevő tömeges szőlőpusztulást eredményezett: a borvidékek szőlőinek kétharmada elpusztult, így a bor ára jelentősen megemelkedett. Ezt az egyre erősödő, zömmel külföldi tőkére épülő hazai söripar kiaknázta. A 19. század közepe táján sorra jelentek meg az országban azok a német, cseh és magyar befektetők, akik a korábbi, kisebb sörfőzőházakat felvásárolva és modern technológiákat alkalmazva elindították a hazai sörfőzést a gyáripari termelés útján. A sorra nyíló üzemek közül a pesti Kőbányán megtelepedők kezdtek kiemelkedni. A századelőn az említett öt nagy budapesti gyár adta a sörtermelés 90 százalékát, dacára annak, hogy 1905-ben mintegy 90 különböző méretű, jobbára kisebb termelőkapacitású sörgyár működött, köztük olyanok, mint a soproni, a nagykanizsai vagy a pécsi. Termelésük 15 év alatt duplájára nőtt, az 1910-es évekre elérte az évi 3,2 millió hektolitert. Ekkoriban a fejenkénti átlagos sörfogyasztás 16 liter/fő volt évente. Az 1888. évi XXXV. törvénycikk négy kategóriába sorolta a szeszesitalokat: bor, gyümölcsbor, sör és égetett szeszesitalok, ami jelzi a sörfogyasztás jelentékenyebbé válását. A sör hektoliterje után két forint italmérési adót kellett fizetni. Az 1892. évi XV. törvénycikk azt is rögzítette, hogy a sör után járó italmérési adó „a sörfogyasztási adóval egyesílleük" söritaladó néven. The appearance of phylloxera or wine louse at the end of the 19th century resulted in a mass destruction of vines in Hungary: two-thirds of the vines in the domestic wine regions was destroyed, leading to an explosion in wine prices. The domestic beer industry, which was built on a rising - mostly foreign - mass of capital exploited the opportunity that thus opened up. Around the middle of the 19th century German, Czech and Hungarian investors began appearing one after the other, buying up older and smaller breweries and setting domestic brewery on a path towards industrial beer production by modernising their production technology. In the long line of breweries that were launched at the time, those that set up shop in the Kőbánya district of Pest gradually rose to prominence. At the beginning of the 20th century, the five major industrial breweries produced 90% of Hungarian beer output, despite the fact that there were some 90 breweries of varying sizes and capacities in Hungary in 1905. The major breweries included breweries in Sopron, Nagykanizsa and Pécs. Within 15 years, their aggregated production capacities doubled, reaching 3.2 million hectolitres by the 1910s. At the time, the average Hungarian consumed 16 litres a year. Act XXXV of 1888 divided alcoholic beverages into four categories: wine, fruit wine, beer and spirits; the inclusion of beer signifies the growing importance of beer consumption. The law subjected beer to an alcohol tax of two forints per hectolitre. Act XV of 1982 merged the beer retail tax with the beer consumption tax, resulting in the so-called beer beverage tax. 63
