Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
III. A hazai sörfogyasztás kultúrájának alakulása
EH!DREHER HAGGENMACHER EISO MAGYAR RESZVENYSEßFOZODE RTf ' Ишб DREHER SÖREINEK FŐMŰT BORASÖRKE RESKE DŐ TIH. KUN FERENC i... • - ‘ ■:■■■■■ У *.* ■ Üzleti reklámtábla, 1930-as évek Store advertising sign, 1930s amelyektől egész Európa hangos volt. Az első jelentősebb megmozdulást Berlinből jelentették 1894 nyarán. Ha figyelembe vesszük a munkások követeléseit, a sörkultúrának egy teljesen más oldala világosodik meg. A német főváros sörgyári munkásai közül többeket - büntetésül, amiért részt vettek a május elsejei felvonuláson - elbocsájtottak. Erre a munkások bojkottálták a helyben készített sört, és senki nem vásárolt az aranyló italból. Az ezzel okozott kár óriási volt, amiből arra következtethetünk, hogy az első számú cél-, illetve fogyasztói közönség ebből a társadalmi osztályból került ki. Az elmérgesedő sztrájkolok mögé hamarosan odaállt a szociáldemokrata párt, míg a gyárosok érdekeiért a polgári pártok szálltak síkra. így a sörháborúnak presztízsértéke is lett a két politikai szereplő oldaláról. Két évvel később Budapesten a kőbányai Első Polgári Részvényserfőzőt bojkottálták hazai munkások, bár ez egy pár óráig tartó mozgalom volt, a munkások követeléseinek teljesítésével. (Szembetűnő adat, hogy 1890 és 1948 között a cukor- és a dohányipar mellett a söriparban söpört végig a legnagyobb sztrájkhullám.) Talán véletlen egybeesés, hogy a berlini sztrájk és annak ijesztő budapesti előjele után látványosan megszaporodtak az újságok sörhirdetései. Orvosi szakvélemények szóltak az árpaital gyógyító és üdítő hatásáról, és külön márkanév alatt sorra gyártották az egyes főzdék a Herkules Malátasör Különlegességet, a Góliát-Several of the brewery workers in the German capital were fired as a punishment for participating in the May Day parade. In response, the workers for their part boycotted the locally produced beer and no one bought the golden drink. The economic impact of the boycott was enormous, which allows us to conclude that the primary target audience, the key consumer segment of beer at the time were working class folks. The Social Democratic Party quickly lined up behind the increasingly angry strikers, while the bourgeois parties entered the fray on behalf of the industrialists. Thus, the beer wars became a matter of prestige on both sides. Two years later workers in Budapest began boycotting the First Civil Brewery Stock Corporation in Kőbánya, although this movement only lasted a few hours and ended with the management acceding to the workers’ demands. (It is remarkable that after the sugar and tobacco industry, the biggest wave of strikes between 1890 and 1948 were aimed at the beer industry), it may be a coincidence, but in the aftermath of the Berlin strike and the ominous signs in Budapest beer advertisements in newspapers began to proliferate visibly. Medical opinions were marshalled in support of the claim that barley has a medicinal and refreshing effect, and some breweries devoted separate brand names to the production of the Herkules Malátasör Különlegesség (Hercules Speciality Malt Beer), 192
