Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
Úgyhogy a sörhiány, az nem szűnt meg a piacon, további importra volt szükség, és mivel a hetvenes évek végétől, meg főleg a nyolcvanas években őrült ütemben javult az életszínvonal, egyre több sört tudtak venni az emberek, egyre több sör fogyott. Akkor nagy családi építkezések mentek a nyolcvanas években, kalákában, úgyhogy ott ládaszámra fogyott a sör az építkezéseken, meg hát egyébként is. A dolgozók sör-tikettet kaptak, természetbeni juttatást, minden ledolgozott 4 órára 1 litert. Ez ilyen havi 50-52 liter sört jelentett, úgyhogy abból jutott az egész családnak, sőt még a szomszédoknak meg a rokonoknak is. Aki meg nem tudta elfogyasztani, az el tudta adni. Ez értékesíthető, pénzre váltható termék volt. Ott volt lőcsön egy sörkiadó, ahol a házi sört, ezt a természetbeni juttatásként adott sört át lehetett venni. Itt az északi régió, az kiváló árpatermő terület volt. Mivel malátából is hiány volt, akkoriban éppen annyit tudtak termelni, amennyi a hazai söriparnak kellett, és ha új sörgyárat építettek, a malátagyártó kapacitás is hiányzott. Úgyhogy malátagyárat is terveztek, és hogy ebből a bizniszből jól jöjjön ki az egész ipar, dupla kapacitást terveztek, mint amennyi Bőcsnek kellett, és így gyakorlatilag a maláta egy részét át lehetett adni a társ sörgyáraknak. Akkor Söripari Vállaltok Trösztje szervezetben működött az összes nagy sörgyár, mind az öt, ami akkor volt, és ha nekik nem kellett, akkor ezt értékesíteni, exportálni lehetett. Időnként exportált is a sörgyár. Nem jutott exportra mindig, de, ha volt lehetőség, akkor tudtunk. Volt japán export is. jó malátákat gyártottunk. Eleinte Borsodit csak az említett három megyében árultak, például a Balatonon nem lehetett bocsi sört kapni. Annyira hiánycikk volt a sör, hogy ide is kevés volt, örültünk, hogy a három megyét el tudtuk látni. Aztán utána, amikora Söripari Vállalatok Trösztjén belül a hetvenes évek végén kapacitásbővítő beruházásokat írtak ki, arra pályázott a sörgyárunk is. Akkor mi egy új főzőgarnitúrát építettünk, egy hatszázezer hektó/év kapacitásbővítést bevállaltunk. Egymillió-kettőről egymillió-nyolcra emelkedett a kapacitásunk hivatalosan. Még annyit lehet hozzátenni az induló állapothoz, hogy sörön meg a malátán kívül üdítőgyártás is volt tervezve. Ez kezdettől fogva benne volt a tervben, és 1973-ban indult el, egy évvel később, mint of course outside of it, too. Workers were given beer tickets as inkind benefits, 1 litre for 4 hours of work. This meant 50-52 litres of beer a month, so that was enough for the entire family, and even for the neighbours and relatives. Those who could not drink it all could sell it. If became a product that could be sold and converted to money. There was a place in Bocs where the "home beer" - the inkind benefit 1 mentioned - was distributed. The northern region here was an excellent barley-cultivation area. Since malt was scarce and production at the time was barely enough to cover the needs of the domestic beer industry, there wasn't enough malt production capacity to match the needs of a new brewery. So a malt factory, too, was planned, and the entire industry ended up benefiting from this business because the malt factory's capacity was twice what В öcs actually needed. 1 n practice, therefore, a portion of the malt could be transferred to other affiliate breweries. At the time, all the major breweries, all five of them, were organised in the Beer Industry Trust, and when they had malt that they didn't need, they were allowed to sell that or export it. Sometimes the brewery exported. There was not always enough left for exports, but whenever we had the opportunity, we took it. We even exported to lapan. We produced good malts. Initially, Borsod beer was only sold in the three aforementioned counties. At Lake Balaton, for example, you could not buy beer from Bocs. Beer was such a scarce commodity, we were happy we could cover the supply of the three designated counties. Then later, when capacity-expanding investments were planned within the Beer Industry Trust, our brewery applied for funds. At the time, we built new brewing facilities and we undertook to expand our capacities by 600,000 hectolitres annually. Our official capacity increased from 1.2 million hectolitres to 1.8 million. One more thing that 1 could add about our starting position was that in addition to beer and malt, we also planned to produce soft drinks. This had been a part of the plan from the very start and began in 1973, a year after the beer production was launched. We produced Pepsi Cola and then products of the Gyöngy jPearl) soft drink family. We had a license agreement with Pepsi. We received a concentrate from the US, we bought the sugar and the citric acid 169
