Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
a rendszerből. De miután idejött a Tuborg-os, és ő megkövetelte, hogy csak akkor adja a licencet, ha ezt meg ezt így csináljuk, és csak akkor, ha ezt ilyen pontosan tesszük, ha többször takarítjuk ezt..., akkor lesz licenc minőség. A legjobb időkben, mintegy 4000 ember dolgozott a gyárban. A Tröszt idején összesen mintegy 10 ezer ember kenyerét adta a sörgyártás! A vidéki gyárak is elkezdtek pályázni, ők is szép eredményeket értek el egy-egy sörrel. Úgyhogy a minőség érdemben magasabb szintre emelkedett. Amit vitatnak a mai szakemberek, mert azt mondják, hogy akkor lett magasabb minőség, mikor ők idejöttek és a privatizáció megtörtént. Ez engem mindig annyira bántott, mintha most született volna a Kőbányai Sörgyár. A maiak nem tudják, hogy mit kínlódtunk ezért, és végül is meglett az eredménye. Lényeg, hogy megtörtént a rekonstrukció. Elismerésképpen Eötvös Loránd-díjat kaptam. Sokszor kitüntettek, de erre vagyok a legbüszkébb, mert ez egy szakmai elismerés. Úgyhogy én megelégedéssel végeztem ezt. 1990-ben már nem a minisztérium, hanem a vállalati tanács volt a munkáltatóm. Ez év szeptemberében telt le az 5 éves megbízatásom. A vezérigazgató választó tanácsülés kiértékelte az elmúlt időszakot, csupa pozitívumot felsorakoztatva, és elismerte, többek között a nagy rekonstrukció sikeres befejezését és az 1984-ben kiérdemelt Kiváló Vállalat cím elnyerését. Az ezt követő titkos szavazáson egy szavazat híján alul maradtam. Miután a rendszerváltás zavaros légkörében a nemrég tőlem bizalmat kapott és kinevezett ifjú helyetteseim között hatalmi harc alakult ki, amelynek én lettem a vesztese. Egy mezőgazdasági vállalat hívott, hogy jöjjek oda vezérigazgató helyettesnek. Azt csináltam egy darabig, de mivel a Csomagolási Szövetség elnöke voltam, és annak az egyik alelnöke volt a Dunapack Rt. vezérigazgatója - ez egy sokmilliárdos nagyvállalat -, hívott, hogy menjek hozzájuk, mert egy új igazgatói állást alakítanak ki, akinek a környezetvédelemmel és a vállalati kapcsolatokkal kellene foglalkoznia, a vezérigazgató Calli Miklós közvetlen munkatársaként. Én igent mondtam és jól döntöttem. A környezetvédelemmel ekkor kezdtek el komolyabban foglalkozni a cégek. Igazából ekkor még nem sok szakértője volt, így egy új területen megismertem és megtanultam a legújabb eredményeket. Ismét sikeres alkotómunkát végezhettem. Ezt igazolja, hogy 8 éven át tevékenykedtem the Kőbánya brewery, because all this was the result of our joint effort. Previously, massive developments were performed only until the 1910s. Then came 'World 'War 1, which was followed by World War II. Then came the situation that the breweries outside Budapest had to be developed and modernised, and then came this, which put things in their proper place. That is why the state was later able to privatise the company at a good price and this was what allowed us to continue to produce beer at a location where beer production has a century-old tradition. I am proud of this and 1 am glad that I was able to contribute something substantial to the beer industry. So we did this, and in the process the people here advanced professionally, we continuously sent them to trainings and regularly held professional conferences, inviting foreign experts. 1 was the first in a |state| socialist country to develop professional ties with the West, and I visited Tuborg in Denmark, among others. I offered them to come here and sell us a license so that we would not have to import their beer in exchange for expensive western currency. It was important that we knew the profession. The measures we took in the interest of improving guality proved effective already towards the end of the 1970s, before we bought the licenses. (The brewery directors at this time were: István Palaczk in Sopron, Dr Iózsef Beleki in Nagykanizsa, Dr Endre Rugási in Pécs, Dr István Hoszszá in Bocs) The brewery celebrated its 125-year anniversary in 1979. On this occasion we brewed a new high-guality beer called lubileum 125 (jubilee 125), and with this product we became the first Hungarian brewery to compete for an international prize, the Monde Selection competition. We won the gold medal with this beer in 1980, and then continued to do so for four successive years. As a result, 1 went to Madrid in 1984 to receive the Grand Trophy, which was awarded in recognition of our five gold medals. When we arrived back in Hungary, the Hungarian Public Television reported about our success. The crowning achievement of our guality work were the Dreher and Arany Ászok (Golden Cellar) beers that we began to distribute in 1986; these were brewed on the basis of original recipes. They continue to be leading brands. There were some ingrained bad habits at the time, and old, outdated practices that failed to yield the guality that the system was 117
