Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Szerzetesi szakácskönyvek
A receptgyűjtemény névtelen szerzője a bevezetőben ezt írja: „leginkább a becsülletes egyházi rendeknek, a kik gyakorta szakács nélkül szűkölködnek, akar szolgálni; csak azokat tanittya, miképpen kellessék két vagy három tál étket készíteni. ” A címlap és a bevezető alapján tehát egyértelmű, hogy a szakácskönyvet Csíksomlyón, a ferences kolostorban állították össze, és Kolozsváron másolták le 1693-ban - vagyis az eredetije is akkor, esetleg kicsit korábban készült. Ezekben az években két szerzet működött a városban: a ferencesek és a jezsuiták. A kézirat alighanem rendtársak kezén indult diadalútjára. Diadalút? Hajaj! A könyvet ugyanis Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) 1695-ben, majd ’98-ban „megbővítve” és liktáriumok (befőttek és lekvárok) receptjeivel kiegészítve Kolozsváron kiadta nyomtatásban. Egyetlen teljes hazai példányát a Szegedi Egyetemi Könyvtár őrzi. Ezt már sokkal többen vizsgálták. Egyik kutatója, Varga András szerint: „a kolozsvári szakácskönyv igazi üzleti sikernek bizonyult: a 18. században változatlan címmel és szöveggel Nagyszombatban, Kassán és Kolozsváron további tíz kiadást ért meg, majd némi cím- és szövegmódosítással még a 18-19. század fordulóján is újranyomtatták. Receptgyűjteményünk tehát nemcsak a legrégibb nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv, hanem minden idők legdiadalmasabb magyar konyhai útmutatója, amely egy évszázadig állt a hazai szakácsmesterség szolgálatában.” A nyomtatott kötet bevezetőjében a kézirathoz képest csak annyi változott, hogy a protestáns nyomdász kiadása nem „becsülletes egyházi”, hanem „becsülletes közrendeknek” szól. Józsa András erdélyi kutató szerint a könyv 1692-ben Marosvásárhelyen keletkezett, és szerzője Apafi fejedelem udvari lelkészének, Tófői Mihály püspöknek Zsófia lánya. A vásárhelyi Teleki Tékában fennmaradt egy példány Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyvének 1785-ös nagyszebeni kiadásából, amelybe valaki jóval később beleírta: „Szakácskönyv közrendű konyhára az 1700-as év elejéről Tóffeji Zsófiának 1692. évben megírt Szakács könyve”, és ugyanott van egy kéziratos párja is, ezzel a szép szövegű, rajzos borítóval: „SzAKÁTS : KÖNYV melly 1692 ben M : VÁSÁRHELyEN Concinnált [szerkesztett] TOFFEI : SOFIA SzAKÁTS : KÖNYVÉBŐL Iratatott le 1772 dik ESZTENDÖBeN G. Bethlen Susanna”. Józsa kutatásaiból kiderül: Tófői Zsófia a fejedelmi udvarban nevelkedett, egy jómódú református lelkészhez ment feleségül, és „Édesapjától, Tofaeus Mihály püspöktől valóságos kis vagyont örökölt: Az »ezüstmarhákon« és a birtokrészeken kívül ötszáz aranyat, kétszáz tallért és háromszáz forintot!” 87
