Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Számadáskönyvek, konyhakönyvek

átadta unokaöccsének. 1846-tól 5 százalékot kapott a nyereségből, a gyár további sorsáról sajnos nem maradtak fenn adatok.

Jedlik Ányos már 1840 óta a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizika tanszékét vezette (ő volt az első professzor, aki 1845-ben latin helyett magyarul szólalt meg az egyetemi katedrán). A forradalmat kezdetben nem pártolta, emiatt a diákság ellene fordult, ám a szabadságharcban mégis nemzetőrnek állt - ezért viszont később nehezen került vissza az egyetemre, ahol immár csak németül taníthatott. Az 1850-es években begubózva élt Pesten, főként találmányaival és tankönyvírással foglalkozott. Bár ezek nyomán hamarosan akadémikussá, majd 1863-ban rektorrá választották, inkább visszavonult, és a kutatásnak szentelte magát. 78 évesen visszatért a győri rendházba, ahol teljes szellemi frissességben dolgozott haláláig. Kilencvenöt esztendősen hunyt el.

Pesti éveinek napi kiadásait természettudóshoz illő precizitással, nagy árkus papírokon vezette. A képen látható 1858. novemberi bejegyzések között szerepel [gyökér]zöldség, sóska, répa, káposzta, rizs- és árpakása, zsemle és dara, csuka, kolbász, karmonádli [= rövidkaraj] és vese, 2 icce [bő másfél liter] márc és 3 messzely [kb. 1,2 liter] méz, „kenyér nekem” (12 krajcár) és

Jedlik Ányos háztartási naplójának részlete (Pannonhalmi Bencés Főapátság)

99