Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Szerzetesi szakácskönyvek
A legkésőbbi ismert magyar nyelvű kéziratos szakácskönyvek, amelyeket egy szerzetesnek köszönhetünk, nemrég bukkantak elő - a mi múzeumunk kézirattárából! A lapok között bújt meg az az aprócska gépelt fecni, amelyből - és némi további kutakodásból - kiderült: szerzőjük, Vogl Gáspár (1923-1991) jezsuita szerzetes, aki francia hadifogság után, 1946-ban Ausztriában lépett a rendbe, majd hazatérve 1947-től a budai Manrézában volt másodszakács. 1950- ben, a rendek szétszóratásakor társaival együtt Jászberénybe hurcolták. Később a kaposvári rendházba került, majd miután onnan is száműzték, Budapesten telepedett le, és elvégezte a szakács szakiskolát. Olyan nagy intézmények konyháin dolgozott, mint a Palace és az Astoria Szálloda meg a Kárpátia étterem. 1969-től 1990-ig a római Német-Magyar Collegium, utána itthon a hódmezővásárhelyi noviciátus szakácsa volt. Utolsó éveit Pannonhalmán, az idős papok otthonában töltötte. Ma nevét viseli a pesti jezsuita központ, a Párbeszéd Háza egyik közösségi terme. Hagyatékát a halála után bő fél évvel, 1992 májusában vásároltuk meg a jezsuita rendtől. Húsz, zömmel német nyelvű, 1872 és 1966 között megjelent szakácskönyv és egy újságkivágat-gyűjtemény mellett két, gyöngybetűkkel írt saját receptgyűjteménye is benne volt, amelyek nyomban el is tűntek a kézirattár süllyesztőjében. Alighanem még huszonöt vagy száz évig ott gubbasztottak volna, ha a régi anyagok feltárását végző könyvtáros kolléga véletlenül nem éppen a legjobb pillanatban csodálkozik rájuk: így utólag betehettük a már kész kiállításba. Mélyebb tanulmányozásukra még nem került sor, de pár lap is tanúskodik róla: Gáspár testvér elég spártai menzakoszt receptjeit látta célszerűnek feljegyezni, nyilván a konyhás testvérek számára. 9?Redor1 Agárdy Gyula piarista paptanár karikatúrája, 1921 (Piarista Levéltár) 95
