Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
De kik is a szerzetesek?
Remete Szent Antal Szent Benedek De kik is a szerzetesek? A szerzetesek olyan emberek, akik életüket kizárólag Istennek szentelik. Általában zárt közösségben, saját épületben (monostorban, kolostorban, rendházban), szigorú szabályok szerint élnek. A szerzetesség intézménye a kereszténységen belül a katolikus és a görögkeleti egyházban fejlődött ki, de a buddhizmusban, a hinduizmusban és az iszlámban is létezik. Az első ókeresztény aszkétákról, remetékről, akik a test örömeiről és a közösségi élet előnyeiről lemondva a lelki fejlődésre fordították minden erejüket, a 2. század elejétől van tudomásunk. A szerzetesrendek elődei azok a remeteközösségek voltak, amelyeket Remete Szent Antal, Szent Pakhomiosz és Cassianus szervezett Egyiptomban a 330-as évektől. Az ortodoxok Nagy Szent Baszileioszt (329/330-379), a katolikusok Nursiai Szent Benedeket (480 k.-543/547) tekintik szerzetességük alapító atyjának. „Mindnyájunk közös igyekezete az legyen, hogy le ne térjünk az erényes élet útjáról, és a fáradtság miatt lélekben le ne törjünk. Ne mondjuk azt, hogy már oly régen gyakoroljuk az aszkézist. Ehelyett minden nap, mintha csak akkor kezdenénk, gyarapodjunk a vidámságban.” (Remete Szent Antal) 7
