Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Gyümölcstermő Paradicsomok

A szerzetesek Európa-szerte élen jártak a növénynemesítésben. Az első magyar nyelvű növénytani szakmunkát a jezsuita Lippay Jánosnak (1606-1666) köszönhetjük. Fivére, Lippay György pozsonyi érsek kertje láttán ébredt föl az érdeklődése a téma iránt. A Posoni kert első két kötete, a Virágos kert és a Veteményes kert 1664-ben, a Gyümölcsös kert 1667-ben jelent meg. Ez utóbbi miatt tekintjük Lippayt az első magyar pomológusnak - a gyümölcstermesztés tudósának - is.

A bencés polihisztor Szeder Fábián az 1830-as években Bakonybélben és Pannonhalmán kertészkedett. Feljegyzései szerint 1837-ben ezeket ültette a monostor kertjébe: piros és fekete ribizli, egres, málna, szamóca, áfonya, körte, gömbölyű szilva, spanyolmeggy, sárgabarack, őszibarack, szeder, dinnye, csemegeszőlő. (Alma eleve volt.)

Gyümölcs mindenütt bőven fogyott, a saját termés mellé vásárolni is kellett: beszédes adat a közelebbi múltból, hogy 1933-ban all magyarországi bencés kolostor étkezésre fordított összes kiadásának egyharmada gyümölcsre ment el.

66