Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
A mindennapi kenyér
A mindennapi kenyér Jézus szülőhelyének, Betlehemnek a neve héberül azt jelenti: ’a kenyér háza’. Legfontosabb szilárd táplálékunknak a keresztény szimbolikában és a szerzetesek mindennapjaiban is kitüntetett szerepe van. A monostoroknak mindig volt malma és sütőháza. Szent Benedek regulája szerint „minden szükséges dolog, mint a víz, malom, kert és különféle műhelyek a monostoron belül legyenek, hogy a szerzeteseknek ne kelljen kint csatangolniuk...” A malom bevételt is hozott, hiszen a környék népe is odajárt őrletni, s a munkáért többnyire gabonával fizetett. A melléktermékek (korpa, ocsú) a monostor jószágait táplálták. Egyes monostorokhoz tartozott sómalom, fűrészmalom, posztókészítéshez kallómalom, sőt papírmalom is. Az olajütést gyakran szintén a molnárok végezték. A Tihanyi Bencés Apátságot 1055-ben alapító I. András király a szerzetesek minden szükségletéről gondoskodott, hogy „Isten szolgálatában ne lanyhuljanak”. Alapítólevelében adományozott az új monostornak szántóföldeket, erdőt, szőlőt, gyümölcsöst, kaszálót, szénatermő helyeket, cserjést, nádast, kis halastavakat, illetve halászóhelyeket és mindent, ami bennük van. Az apátsági birtokon már all. században száz tehén, hétszáz juh, száz sertés és ötven kas méh is volt. Mindezekhez húsz szőlőműves, tíz halász, öt lovász, három gulyás, 28
