Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Török Róbert: "A kitűnő munka, eredményed záloga". Lakos Lajos császári és királyi udvari szállító, takaréktűzhelygyár Rt. története
után kezdődő államosítás miatt örökre bezárta kapuit az Európa-szerte ismert tűzhelygyár. A család Jávor utcai saját villáját is elvették, csak a balatoni nyaraló maradt az övék. Lakos Lajos precíz ember volt. Ő maga tervezte és kivitelezte saját lakásának fűtési rendszerét, amely olyan gazdaságosan működött, hogy naponta egyetlen lapát szén elég volt a fűtéshez. A ház alaprajzát megtaláltuk a családi archívumban. A saját ház mellett bérházuk is volt, amelyet szintén elvettek. A Városliget környékén élő helyi villatulajdonosok délutánonként összejártak feketézni, politizálni. Lakos alapító tagja volt a Liget Clubnak, amely a Városligeti Szomszédok Asztaltársaságából nőtt ki. A Club tagjai kezdetben a Stefánia úti Korzó kávéház emeletén gyűltek össze, később a megszaporodó tagság miatt átköltöztek a Schweiger-villába. Társadalmi, kulturális és közjótékonysági célú tevékenységet folytattak, amivel kétségkívül a kerület elismert szervezetévé váltak.33 Érdekes módon Lakos Lajos az ipartestületnek nem volt aktív tagja, az üléseken sem vett részt. Lakos Lajos vallásos életet élt. Amiben tudta, támogatta protestáns anyaegyházát, és presbiterként is működött Budapesten. 1913-ban a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap számolt be akkor kapott olasz kitüntetéséről: „Lévai Lakos Lajos budapesti presbiter és nagyiparos olasz érdemérmet kapott. Gratulálunk!”34 Lakos részt vett a Budapesti Református Tanoncotthon létrehozásában és kivitelezésében, amely 1916. június 15-én nyílt meg a Városligeti fasor 5. szám alatt. „1909. márczius 25-én a Kálvin Szövetség tartott először értekezletet e tárgyban, s miután az egyházvezetőségben - lévai Lakos Lajos tűzhelygyáros, presbiter kezdeményezésére - megvolt a hajlandóság egy ilyen intézmény létesítésére, a főgondnok Lakost bízta meg az intézet szervezésével. Még ez év november 33 Az Újság. 1925. február 22. 43. sz. 9. 34 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1913. 11. sz. 171. l-jén megnyílt a Rákóczi út 9. szám alatt a 30 tanonczra berendezett otthon. Lakos öt lakatos tanulója volt a törzs. A nagyobb kálvinista városok lelkészeit, elöljáróságát, az árvaházakat kereste meg az egyház, hirdette mindenféle vidéki lapban is, de tanoncz csak gyéren jelentkezett és lassan nőtt a létszám. Az egyház valóban rendkívüli áldozatot hozott, de kitartással mégis czélhoz ért. Ez az intézmény is kiállta a próbát és azt a jó kálvinista módszert, a mely nem igyekszik egyszerre felfújni a jó gondolatot sem, hanem lépésről lépésre haladva fejleszti a jól megalapozott intézményt. Lakos Lajos is sokat fáradott az áttöréssel és az első szervezéssel, s ő volt ennek az ügynek a lelke s az otthonnak is felügyelője. Mikor már a dolog megindult, Lakos széleskörű elfoglaltsága miatt lemondott, s az egyháztanács, érdemeinek elismerése mellett, ezt a lemondást sajnálattal elfogadta’.’35 Lakos Lajos álma megvalósult, az otthont átadták. Kezdetben tizenkilenc, később harmincöt, 1916-ban pedig már hatvanöt tanulója volt az intézménynek, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium állandó pénzsegéllyel is támogatott. Az iparoktatás jövőjét Lakos Lajos szívügyének tekintette, hiszen egykor ő is az Evangélikus Legényegylet iparostanulója volt, amely később Budapesti Iparosképző Protestáns Egyletként működött.36 Lakos Lajos a kultúrát is támogatta. 1915- ben egy hadizsákmányt, egy kürtöt adományozott szűkebb pátriája múzeumának. „Hadi ereklyék a szentesi múzeumban. Rendkívül értékes tárgyakkal gyarapodott az utóbbi napokban a szentesi múzeum hadi gyűjteménye. [...] Egy címeres selyemzászlós ezüstkürt, amely az orosz lovas gárda egyik elfogott trombitásáé volt. Az értékes fúvó hangszert Lévai Lakos Lajos tűzhelygyáros Csallány Gábor múzeumigazgató útján adományozta szülővárosa múzeumának [a cikk 35 Uo. 36 Harangszó. 1939. május 28. 22. sz. 177. 98
