Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Török Róbert: "A kitűnő munka, eredményed záloga". Lakos Lajos császári és királyi udvari szállító, takaréktűzhelygyár Rt. története
becsessége dolgában az iparművészeinek valóban remek alkotásai’.’7 Valóban a királyi palota körül szerzett érdemei hozták a legnagyobb elismerést Lakos Lajosnak. „A takaréktúzhelygyártást, ezt a hazánkban mostohán kezelt iparágat szakképzettségével, ízlésével és tudásával európai nívóra emelte; a századforduló kiállításain több díjat nyert, a király pedig több ízben kitüntette és udvari szállítóvá nevezte ki. A páratlanul díszes magyar és idegen kitüntetéseknél azonban még sokkal fényesebben dicséri munkáit az, hogy őt bízták meg a budai Várpalota és a gödöllői királyi kastélynak e szakmába vágó berendezésével.”8 A budavári királyi palota átalakításáért több neves kereskedő kapott kitüntető címet. Lakos Lajos számolócéduláin örökítette meg műveit az utókornak.9 Ezeken például őfelsége magánkonyhája, illetve annak berendezése látható, egy másikon a budai várpalota nagy udvari konyhája. A császári és királyi udvari szállítói címet 1890-ben kapta meg. A királyi palota berendezése körül szerzett érdemeiért az uralkodó a Vaskorona-rend III. osztályú kitüntetését adományozta Lakos Lajosnak, 1911-ben pedig az uralkodó iránti hűségéért és az ipar területén szerzett érdemeiért - nemességét megtartva és megerősítve - előnéwel adományozták meg: ekkortól lévai Lakos Lajosként említik. A kitüntetések sora ezzel nem ért véget, hiszen megkapta a Ferenc József-rend lovag- és tiszti keresztjét is, ami egy iparos számára igen nagy megtiszteltetést jelentett. 1905-ben a belga Liége kiállítására is eljutott Lakos Lajos, ahol más magyar kiállítók is sikereket értek el. A tizenhárom aranyérmes kiállító egyike volt a Lakos Lajos cég.10 Az 7 Magyar iparművészet, 1898. november, hirdetések 9. 8 Kenéz Béla: Ipari öntudatunk ébresztői. Országos Iparegyesület. Budapest, 1943. 239. 9 A számolócédulákat lásd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kereskedelmi dokumentációs gyűjteményében. Leltári szám: KD_1984.236.1. 10 Magyar Iparművészet. 1905. szeptember. 5. sz. 282— 283. 1906-os bukaresti kiállításon díszoklevelet nyert. 1907-ben a román király a román koronarend tiszti keresztjét adományozta munkájáért. 1910-ben a budapesti Szakácsművészeti Kiállításon is részt vett tűzhelyeivel, nyárssütőivel és ételmelegítőivel. 1913-ban az olasz koronarend tiszti keresztjét kapta meg az 1911-es torinói kiállítás alkalmából szerzett érdemeiért. Hogy hogyan nézett ki az udvari konyha, arról a szakma folyóiratában, a Lakatosok Lapjában olvashatunk. A konyhák a budavári palota krisztinavárosi szárnyában helyezkedtek el, az ebédlők alatt. „A konyhák egész berendezése, az összes benntfoglalt takaréktüzhelyek elhelyezése Lakos Lajos császári és királyi udvari szállító budapesti takaréktűzhelygyáros által lettek tervezve és készítve. Legnevezetesebb része a helyiségeknek Őfelsége magánkonyáhája, hol tisztán csak az ő személye részére lesz főzve. A takaréktűzhely itt aranysárga delta fémből készült, és fafűtésre van berendezve contakt szerkezettel, úgy hogy a konyhában elhelyezett mosogatókészülékek és márványmedencékbe a tűzhelyből vezetett alumíniumcsövek által folyton lehet meleg vizet ereszteni. Az egész tűzhely finom porcelánlemezekkel van burkolva. A tűzhely mellett áll a melegítő szekrény, kettős edzett szélű tükrös üvegajtóval, ennek belsejében alumínium, külső részén pedig szintén porcelánlemezekkel van burkolva, és aranysárga delta fémkeretben van.”11 Az újságcikkből az is kiderül, hogy van itt még beefsteaksütő, rostélyossütő és önműködő nyárskészülék is, amelyen egyszerre három nyárssal és egy körforgóval lehetett sütni. Apróbb szárnyasok tömeges sütésére egy gázfőző készülék állt rendelkezésre. Őfelsége magánkonyhája mellett a nagy udvari konyha berendezését is vállalta a cég. Itt egy kettős takaréktűzhely állt, amelyen akár ezer 11 Lakatosok Lapja. 1901. június. 30. 12. sz. Budapest, 96-97. 89 i
