Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Török Róbert: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egykori dolgozóinak adattára
(1967-1974). Közben gyermeke született, és elhagyta az egyházat. Ezt követően lépett be a múzeumba, ahol a vendéglátóipari csoportban a tárgyi gyűjteményt, a fotótárat és a numizmatikai gyűjteményt kezelte. Főként vendéglátás-történettel, azon belül a cukrászat történetével foglalkozott. Azt gyűjtötte és publikálta, az adattárat is bővítette. Legfontosabb feladata az étkezéssel kapcsolatos dokumentumok gyűjtése és rendezése volt, de néprajzosként folklórral is foglalkozott. 1982-ben áthelyezték a Kőbányai Sörgyár emléktárába, múzeumába. Itt gyűjteményvezetőként, igazgatóként működött. Az új állandó kiállítást 1982-ben ő rendezte be. Az 1980-as évek végéig itt dolgozott. Ezt követően - pályáját részben elhagyva - stúdióvezető munkakört töltött be. Magyarországi horvát költőként és néprajzi íróként is tevékenykedett. Már az 1970-es évektől foglalkozott Horvátország, a horvátok történetével, számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott ebben a témában. A Délszlávok Demokratikus Szövetsége keretén belül országos néprajzi kutató- és gyűjtőmunkát vezetett az 1980-as években. Számos nemzetközi szakcikket és könyvet írt ebben a témában. Ezek horvát, német, angol és francia nyelven jelentek meg. Idősebb korában dalokat és verseket írt ТИШИ szolgálati ideje: 1974. március 5-től 1982. július 30-ig; ekkor felmentették és áthelyezték. Főbb művei: Horvátzsidány hiedelmei. In: Arrabona 15.1973.169-198. A „vila" szerepe a nyugat-magyarországi horvát néphitben. In: Kosa László-Krupa András (szerk.): Nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. Békéscsaba, 1975. október 28-51. Magyar Néprajzi Társaság - Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete. Békéscsaba, 1975. Prazni ni obi aji i narodna vjerovanja akavskih Hrvata u zapadnoj Madarskoj. In: Etnografija Juznih Slavena и Madarskoj 2.1977.62-78. A naptári ünnepekhez fűződő szokások és hiedelmek a nyugat-magyarországi horvátoknál. MTA Néprajzi Kutatócsoportja. Budapest, 1978. A magyar cukrászat története. Kézirat. MKVM adattára. Budapest, 1981. Draveczky Balázs-Dworschák Ernő- Horváth Iván: Teázóknak való. Budapest, 1985. ■ Megyeri Dávid történészmuzeológus, újságíró (sz. Budapest, 1958. június 25.) Édesanyja Szerdahelyi Sziver Borbála operaénekesnő, színművésznő, édesapja Megyeri Barnabás Munkácsy-díjas szobrászművész. Pályája. A fővárosi Pesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően az ELTE-BTK magyar-történelem szakára járt 1980 és 1984 között. A múzeumban a vendéglátóipari tárgyi gyűjteményt kezelte, és számos tárgyat begyűjtött. Ekkoriban még keveset publikált. A Napóleon cégérről szóló tanulmányát emelhetjük ki. 1990 óta újságíróként dolgozik: a Pesti Hírlap, Heti Nemzeti Újság, Demokrata, Új Magyarország, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap munkatársa. Egy ideig a Magyarok Világszövetsége sajtófőnöke volt. Ma a Magyar Nemzet és a Mandiner online folyóirat szerkesztője, újságírója. Számos cikket publikált és publikál napjainkban is kulturális, irodalmi és aktuálpolitikai témákban. MKVM szolgálati ideje: 1984. november 1-től ideiglenes megbízással, 1987. október 1-től teljes állású muzeológusként 1990-ig. Főbb műve: A Napóleon. In: Heti Budapest. 1990. 2. sz. 14-15. Kitüntetése: Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj, 2010. KERESKEDELEMTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYI CSOPORT ■ Dr. Pápa Miklós, gyűjteményvezető, turisztikai szakíró (Budapest, 1907. december 8. - Budapest, 1977. február 22.) Pályája. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán diplomázott 1937-ben. Ezt követően a Községi Élelmiszerüzem, később megalakulásától a KÖZÉRT Vállalat alkalmazottjaként dolgozott. A KÖZÉRT kereskedelmi központi statisztikai osztály vezetője volt. Már az 1950-es évek végén lelkesen támogatta a kereskedelmi múzeum létrehozását. 1970. július 30-i megalapításától részt vett a kereskedelmi gyűjtemény szakmai megszervezésében, anyagainak gyűjtésében. Kapcsolatai révén gyűjtőkörutak és a sajtó közreműködésével zajló gyűjtési pályázatok indulhattak meg. 1971-től 1976-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kereskedelmi részlegének igazgatójaként dolgozott. Pápa Miklós lelkes turista és kiváló turisztikai szakíró volt. Az 1920-as évek végén a Magyar Kárpát Egyesület titkára, majd az 1930-as években a Magyar Barlangkutató Társaság választmányi tagja lett. 1945 után a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület elnökségének tagja és az egyesület évkönyveinek szerkesztője. 1923-ban jelent meg első turisztikai írása. Ettől kezdve haláláig 164
