Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Velle-Varga Orsolya: Korona tér 1., A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új otthona
egykor milyen üzlet működött itt.6 A Péter- Pál-templomról az 1950-es években készült fényképfelvételeken a háttérben szintén látszanak a bejárati ajtókra helyezett kinyitható fatáblák, ami itt működő üzletre enged következtetni.7 Későbbi forrás egy 1970-es években készült fénykép, amelyen nagyon halványan ugyan, de látszik egy falfestmény az épület Tanuló utcai homlokzatán. Ez a pékmesterséghez köthető elemeket ábrázol. Feltehetően pékség működhetett itt ekkoriban. Épületleírás Zárt sorú beépítésben álló, U alaprajzú földszintes késő barokk, copf stílusú sarokház. Eredeti öttengelyes főhomlokzata a Korona térre néz. Ezekből a tengelyekből a két szélső befalazva áll. A középső, ahol a kapu volt, mára ablakká lett átalakítva. A homlokzat alapvetően díszítetlen, függőlegesen mindössze az ablakok között felfutó lizénák tagolják a felületet, vízszintesen pedig egytagú koronázópárkány zárja a homlokzatot. A Tanuló utcai homlokzat szabálytalan rendszerű kilenctengelyes, szintén lizénákkal tagolt felület. Az udvari homlokzat kiképzése egyszerű, nem található rajta említésre méltó részlet. A belső udvaron lévő kőkeretes pincelejárat és gyémántmetszéses ablakkeret azonban kiemelendő; ez utóbbi feltehetően az 1800-as évekből származik. Az épület 1952-ben és 1955-ben III. rendű műemlékként szerepelt, tehát városképi jelentőségű volt az akkori műemlékek listáján. 1960-ban a hivatalos listában viszont már nem találjuk meg. 1976-ban került újra védettség alá. Talán az időszakos védelemmel is magyarázható, hogy az 1970-es évekre az épület nagyon rossz állapotba kerül, és jelentős felújításra szorult. A rekonstrukcióra az 6 Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kereskedelemtörténeti Fényképtára. Ltsz.: KF_41.293. 7 http://fortepan.hu/?tags = &view = query&lang=hu&q = p%C3%A9ter+p%C3%All + templom&x=12&y=13 (2016. július 3.). 1980-as években került sor, az Országos Műemléki Felügyelőség égisze alatt. A Dugovics Titusz tér 15. szám alatti ÉPÜLET TÖRTÉNETE A korabeli térképváltozatok alapján a középső ház esett át a legcsekélyebb átalakításon az 1970-es évek végéig. Az 1810-es Lipszky-térképen egy U alaprajzú, kis méretű ház látható, az 1858-as Varásdy-térképen pedig szinte a mai alaprajz ismerhető fel. Az 1970-es évekbeli régészeti ásatások során itt nem találtak római falmaradványokat, sem más, a 18. századnál régebbi elemet. A városi adókönyvek alapján a ház történetét a 18. század utolsó negyedéig lehet nyomon követni. Az első ismert tulajdonos Melchior Puppli, Johann Puppli és annak özvegye, akik 1776 és az 1820-as évek eleje között birtokolták az ingatlant.8 Melchior Puppli hagyatékában fennmaradt egy 1789-es ácsmunkabecslés is, amely szerint az épületben akkor két szoba, konyha, présház és pince volt, zsindelyfedéssel.9 1821-től Johann Puppli özvegye és Georg Hechtl együtt szerepeltek tulajdonosként, 1824-1825-től viszont csak Hechtl neve volt feltüntetve. 1841-től Georg Heuthaller óbudai tanácsos lett a tulajdonos, és egészen 1928-ig az ő családjának a birtokában maradt a ház. 1930-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdonába került - ennek köszönhetően lett a ház Krúdy Gyula és családjának otthona az író életének utolsó három évében. Krúdy Gyula a tiszteletére készült, mai állandó kiállítási részben lakott két szobában. A lakásbelsőről és az udvarról korabeli fényképfelvételek állnak rendelkezésünkre. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdonaként 1948-1949 után államosították az 8 Budapest Főváros Levéltára. V.l/j Óbudai tanácsi iratok. Állami adóösszeírások, 1776-1777,181. telekszám; V.l/r Közösségi számadások, 1800-1824, 222. telekszám. 9 Budapest Főváros Levéltára. V.l/b Óbudai tanácsi iratok. Tanácsi iratok, 371. 33
