Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Velle-Varga Orsolya: Korona tér 1., A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új otthona
mKvm Múzeum két költözést követően 2011 őszétől a régi Óbuda központjában, a Korona tér 1. szám alatt nyitotta meg kapuit. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban nem csupán a megújult kiállításokat érdemes szemügyre venni, hanem magát az új épületet is. A múzeum jelenlegi otthona három olyan házból áll, amelyek a régi Óbuda hangulatát idézik. Ezek külön-külön is érdemesek az építészettörténeti kutatásra, és nem utolsósorban izgalmas történetek helyszínéül szolgáltak a fennállásuk óta eltelt több mint két évszázadban. A házakat egyfajta misztikum lengi körül, hiszen itt lakott Krúdy Gyula (1878-1933), a nemritkán kicsapongó életet élő jeles író, aki gyakran látogathatta a szomszéd házban található Kéhli kisvendéglőt, ahol a rossz nyelvek szerint nem csupán éttermi szolgáltatásokat vett igénybe. Lakott itt elítélt bűnöző is: Nick Gusztáv egykori péksegéd (1885— 1970-es évek), az 1914-es Mágnás Elza-féle híres gyilkosság társtettese. (Mágnás Elza, tulajdonképpen Turcsányi Elza Schmidt Miksa híres bútorgyáros szeretője volt.) Éltek itt természetesen tisztes polgárok is, akik a vasárnapi templom után betértek a sarki virágüzletbe virágot venni feleségüknek. Az épületekhez kötődő számos legenda megfelelő kiindulási pontként szolgált a kutatáshoz, de jelen tanulmányban csupán azokat közöljük részleteiben, amelyek tudományos kutatás alapján is alátámaszthatók vagy hitelt érdemlő forrásból származnak. Telek- és építéstörténet Mint ismeretes, Óbuda története sok száz évre nyúlik vissza, hiszen a Római Birodalom idején Alsó-Pannónia tartomány egyik központját itt építették ki - erről tanúskodik a katonai amfiteátrum megmaradt része is. Később, az Árpád-korban szintén volt történelmi jelentősége a mai városrésznek. A középkorban a magyar királynék székhelye lett, amiért civitas reginalisnak is nevezték. A török uralom utáni újratelepülés viszont már olyan hatást gyakorolt a városrészre, amely enyhén ugyan, de még ma is érzékelhető. Ebben a periódusban alakult ki az a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet, amely képzettársításként ma is sokak fejében él Óbudáról. Az 1873-ban lezajlott városegyesítés és az azt követő, főként a belső kerületekre koncentráló nagyszámú építkezés nem okozott jelentősebb változást Óbuda szerkezetében. Ez a 17. század második felében és a 18. században kialakult, kissé kaotikus városszerkezet határozta meg a városrész jellegét, egészen az 1968-tól meginduló városi modernizációig. A mai Korona tér, ahol a múzeum épületegyüttese áll, Óbuda szívében található, és az évek folyamán számos névváltoztatást élt meg. 1862-től a Templom utca nevet viselte. 1879-től lett Korona tér, majd 1952-től Óbudai utca. 1955-től a Dugovics Titusz tér nevet viselte. 2011-ben került sor a legújabb átnevezésre, amelyet a múzeum kezdeményezett. A mi szempontunkból ez azért is fontos volt, 29
